Egyél rendesen!

Sajtos pogácsa

2019. május 04. 12:17 - P. Szabó István

img_7115.jpg

Ma vendégségbe megyünk, és ha vendégségbe megy az ember, akkor illik nem üres kézzel érkezni, a Csajom meg kiadta parancsba, hogy ő most sajtos pogácsára kívánós, márpedig ha ő akar valamit, akkor nincs mese, hanem megkapja.

És ha esetleg érdeklődnél, hogy ez olyan "egészséges" fajta-e, akkor a válaszom az, hogy nem, ez inkább olyan "finom"-szerű.

Sajtos pogácsa:

Hozzávalók olyan kb. 40 darabhoz.

75 ml tej

fél evőkanál cukor

15 g friss élesztő

70 g füstölt sajt

70 g trappista sajt (persze nyilván a sajtokat variálhatod, ahogy akarod)

250 g liszt

2 db tojás

150 ml tejföl

125 g vaj

2 teáskanál (avagy ízlés szerint) 

A csinálás pedig annyi, hogy:

- Meglangyosítom a tejet egy fazékban.

- Hozzáadom a cukrot és az élesztőt, majd egy meleg helyen állni hagyom picit.

- Lereszelem a sajtokat.

- Kimérem a lisztet egy tálba.

- Hozzáöntöm a felfuttatott élesztőt.

- Hozzáteszem az egyik tojás sárgáját, meg a tejfölt, meg a sajt felét.

- Hozzámorzsolom, vagy belereszelem a vajat is a tálba.

- Összegyúrom az egészet, majd lefedve valami ruhácskával állni hagyom egy kellemes meleg helyen, kb. 30 percet.

- Amint megkelt a tészta, lisztezett felületen ujjnyi vastagságúra nyújtom.

- Kiszaggatom a pogácsákat, majd a kiszaggatott pogácsákat belerendezem a sütőpapírral bélelt tepsibe.

- A másik tojást összekeverem, majd egy ecsettel megkenem vele a pogácsák tetejét.

- Rászórom a pogácsák tetejére a reszelt sajt másik felét.

És már nincs is más dolgom - vagyis dolgod -  mint a 200 fokra melegített sütőben, mérettől függően kb. 15-20 perc alatt készre sütöm a pogácsákat, méghozzá úgy, hogy egy hőálló edényben még vizet is teszek a sütőbe, hogy a forró gőzben még magasabbra emelkedjen a cuccos.

img_7110.jpg

Jó étvágy!

OLVASS TOVÁBB: CITROMFACSARÁS OKOSAN

 

 

Szólj hozzá!

Citromfacsarás okosan

2019. április 25. 14:40 - P. Szabó István

Ha nem szeretnéd elhasználni a citrom összes levét, és viszont azt sem akarod, hogy megbarnuljon a maradék citromod a hűtőben, csinálj így, és nem fog:)

...

TOVÁBBI RECEPTEK: GINGER SHOT

Szólj hozzá!

Ginger shot

2019. április 17. 13:26 - P. Szabó István

gingershot.jpg

Én nem tudom, hogy manapság már milyen mutáns vírusok járnak körbe a világban, de eskü, tegnap délben még semmi bajom nem volt, aztán az esti Hot Iron-omon már kezdtem bezuhanni, és mire onnan hazaértem, már konkrétan végem volt, mint a botnak. Lehet, hogy túl sok The Walking Dead-et nézek, vagy ilyesmi, de talán soha nem volt még ennyire kaka éjszakám, és betegség ilyen rövid idő alatt, ekkora erővel még soha nem döntött le a lábamról. Halál gáz, de ma például már le is kellett mondanom minden órámat, és a holnapom is erősen kétséges, na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha történetesen az ember fia lebetegszik, akkor mindig kapja a barátaitól a csodatanácsokat, hogy "paprikás pálinka", "fahéjas méz", "fokhagymás tea" meg a többi hasonlók, én viszont leginkább az erőlevesben hiszek ilyenkor, meg a jó öreg ginger shot-ban...

Ezzel a cuccal akkor találkoztam először, amikor még Máltán éltünk, én pedig éppen a Pure nevű juice-bárban dolgoztam, mint rabszolga mindenes, amit nyugodtan lehet szó szerint érteni... A pozitív viszont az volt, hogy így legalább minden reggel tudtam friss ginger-shot-tal kezdeni a napot, mert amúgy az ott a Pure-ban kvázi welcome drink-nek számított, vagyis mindenki, aki betért a helyre, kapott egy ilyet, hogy jól beleszeressen ebbe az egész juice-ozás dologba, és amúgy a cucc működött is, mert ember nem volt, aki ne vitt volna belőle legalább egy üveggel, miután megkóstolta.

És tényleg. Ha még nem próbáltad a ginger shot-ot, akkor úgy tudnám röviden jellemezni az érzést, mintha effektív szétáradna benned az erő, az energia, meg az ősi natúr egészség, mintha téli álomból ébrednél, főleg ha jó erősre van csinálva a nedű.

img_7046.jpg

Az elkészítése pedig egyszerűbb már nem is lehetne:

- Fogsz néhány almát, meg némi gyömbért (ginger), és - a gépedtől függően meghámozod őket vagy ilyesmi, és - összejuice-olod, oszt jónapot!

Húzóra illik inni feles pohárból, mint a tüskét, mert úgy jön meg az ereje igazán.

Az erejét amúgy értelemszerűen azzal tudod szabályozni, hogy változtatod az arányokat, de ha szeretnél még színezni az ízvilágon kicsit, akkor tehetsz hozzá citromlét, sőt a hardcore verzióhoz még fokhagymát is, és esküszöm, hogy imádni fogod!

Na, egészségedre!

Megyek, mert kész a leves:) 

...

OLVASS TOVÁBB: ZÖLDHAGYMA "TERMESZTÉSE" EGYSZERŰEN OTTHON

Szólj hozzá!

Zöldhagyma "termesztése" egyszerűen otthon

2019. április 15. 11:29 - P. Szabó István

Növeszd újra! / 1.

0.jpeg

A múltkor, amikor azt állítottam, hogy "...egészen egyszerűen nincs már más mód arra, hogy újra normális élelmiszerekhez jussunk, minthogy magunk állítjuk elő azokat" nem vicceltem ám egyáltalán, és ahogy a világ ma tényleg áll, fontos, hogy gondoljunk erre, és hogy foglalkozzunk a témával egészen addig, amíg a Nagyok rá nem jönnek, hogy mennyi bevételtől esnek ők el, ha mi így teszünk, és törvényileg be nem tiltják az ilyesmit, mint a disznóvágást meg a pálinkafőzést.

Szerencsére az internet a barátunk, és megszámlálhatatlan lehetőségünk van már egyszerű módokon növényeket termeszteni, növeszteni akár még a garzonunkban is, és én meg most azt találtam ki, hogy beleásom magam ebbe is, és majd jól elmondom, hogy milyen növényekkel, milyen módszerekkel, mit tapasztaltam, és ha találok olyat, ami beválik és tényleg egyszerű, akkor azt majd be is mutatom.

És akkor kezdjük is az első próbálkozásommal, az újranövesztett zöldhagymával:

Az történt, hogy kimentem a piacra, vettem egy csomag zöldhagymát, meghagytam egy olyan 5-6 centis részt a gyökérből meg a növény alsó részéből, levágtam és beleszeleteltem a salátámba a levágott cuccost, a megmaradt gyökér részt pedig beletettem egy pohárba, rá kicsi víz, hogy a gyökerek tudjanak mit inni, kitettem az egészet az erkélyre, és vártam.

Azt olvastam meg láttam a neten, hogy állítólag elképesztően gyorsan nő újra a növény, és amikor másnap reggel kimentem, hogy lecsekkoljam, meg is döbbentem, hogy mennyire. Egyetlen nap alatt kb. olyan fél centit nőtt, és ezt tartotta utána is rendesen. A fölső, nagy képen lévő újjászülető zöldhagyma mindössze 6 napos!!! Brutál!

Ez azt jelenti, hogy ha szereted a zöldhagymát és viszonylag sokat is eszel belőle, akkor egy főre mondjuk mindössze olyan 30-40 szál, jó minőségű zöldhagymát kell egyszer megvásárolnod, és hasonló módon, meg persze némi szervezéssel újra, és újra, és újra tudod növeszteni azt a mennyiséget, amit elfogyasztasz, méghozzá egyetlen vásárlás árából, ami szerintem óriási fegyvertény!

Ajánlott amúgy olyan 2-3 naponta cserélni a vizet a növény alatt, de sokkal több dolgod nincs vele.

Azt persze még nem tudom, hogy hány alkalommal lehet ebből így szüretelni, de rajta vagyok a szeren, és ha bármi új infóm van, majd szólok róla...

Esetleg valakinek hasonló ötlet, vélemény, tapasztalat?

...

OLVASS TOVÁBB: HOL VEHETSZ FRANKÓ TOJÁST

4 komment

EGYÉL RENDESEN! 3.0

2019. április 11. 13:09 - P. Szabó István

egyel_rendesen_feher_andis_borito.jpg

Megígértem magamnak, hogy táplálkozástudományi kérdésekben nem nyilatkozom többé, mert teljesen meddőnek látom a vitát, lett légyen, hogy eleve és általában már a megközelítések alapkoncepcióját is rossznak gondolom, és leginkább ezért is állítottam le az előző blogomat, amely rogyásig volt az ilyesmikkel, de mivel szeretném végérvényesen lezárni és magam mögött hagyni az elmúlt kb. 25 év minden ezzel kapcsolatos tragikomédiáját, elhatároztam, hogy mégegyszer s utoljára átírom az EGYÉL RENDESEN!-t, és beletolok minden eredményemet, következtetésemet, tapasztalatomat, hogy aztán végre továbbléphessek a következő lépcsőfokra, amely inkább a sütés-főzés, előállítás, termesztés, és úgy általában inkább a gyakorlat.

A könyv 3.0-ás verzióját szeretném legkésőbb május végén feltolni a hálóra, amit mindenki, akinek már megvan a mű, vagy addig megvásárolja, egy könnyed update-tel frissíthet is, aki viszont megvárja a 3.0 megjelenését, annak elárulom, hogy nemcsak a terjedelme lesz ismét hosszabb, hanem az ára is a duplája lesz a mostaninak...ha nem a triplája.

Ízelítőül pedig álljott itt a két előszó, és az első fejezet. Jó szórakozást hozzája:

"...

1. EGYÉL RENDESEN! 2.0

A matematika vagy a fizika tudományának őskora természetesen sokkal-sokkal régebbre datálódik, de induljunk most onnan, hogy az ezerkilencszázas évek közepén, ezen tudományok jeles képviselői, megalkották a világ első igazi számítógépét, az ENIAC-ot. Ez a kezdetleges gépezet 2,5 méter magas volt, 1 méter mély, 24 méter hosszú, és 30 tonnát nyomott. Volt benne vagy 18 ezer darab rádiócső, a programozáshoz 6000 kapcsolót kellett átállítani, borzalmas mennyiségű hőt termelt, és körülbelül 15 percenként hibásodott meg.

Ma, miközben e sorokat írom, 2018 van, az amúgy kissé már elavult, de azért már érintőképernyős, hangvezérlős funkcióval is ellátott, ujjlenyomat-olvasós iPhone SE-m simán elfér a farmerzsebemben, a tudása pedig többmilliószorosa annak a bizonyos első ENIAC-énak.

Sőt, ma már ott tart a technika, hogy például a Boston Dynamics robotjai nemcsak lépcsőzni, és ugrani, hanem futni is tudnak, méghozzá teljesen maguktól, Sophia pedig - az első mesterséges intelligenciával rendelkező, emberszerűre formált robotlány - képes, mindenféle külső emberi beavatkozás nélkül, értelmes beszélgetéseket is folytatni.

Ezen eredményeket látva, minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy a számítástechnika és az ahhoz kapcsolódó tudományágak brilliáns teljesítményt nyújtva, elképesztő ütemben fejlődtek és fejlődnek töretlenül mind a mai napig, sikerességük és hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen.

Ezzel szemben vessünk egy pillantást a táplálkozástudomány “fejlődésére” és annak eredményeire:

"Amit eszel, azzá leszel." mondotta volt Hippokratész időszámításunk előtt valamikor 460 és 370 között nagyon okosan, sőt mindenféle táplálkozással kapcsolatos jegyezeteiben ő már bizony személyre szabott diétás kezelésekről is írt, meg arról, hogy a táplálkozás tekintetében mennyire fontos a minőség és a mennyiség.

Hazánkban - Magyarországon - táplálkozástudományról, vagy más néven dietetikáról, ismereteim szerint, egy bizonyos Rácz Sámuel nevezetű tudós óta beszélhetünk, ugyanis ő volt az, aki 1740-től magyar nyelven kezdte ezen tudományt oktatni, majd 1922-ben Dr. Soós Aladár indított diétásnéne-képzést, ami aztán 1975-től főiskolai szintre emelődött, ami pedig azért is különösen “csodálatos”, mert ebben az időszakban a túlsúlyosak aránya a népességen belül mindössze 10-12% volt, ma pedig, 2018. május 19-én - ami nem mellesleg Európában az Elhízás Elleni Nap dátuma - ez a szám 65%, ezen belül pedig 28-31%-ot tesznek ki azon honfitársaink, akik már a súlyosan elhízottak erősen veszélyeztetett kategóriájába tartoznak.

Emlékszem, gyermekkoromban állandóan az éhezés volt a téma, az újságok telis-tele voltak felpuffadt hasú fekete gyerekek fotóival, mára viszont eljutottunk odáig, hogy több kövér ember él a Földön, mint “normális” testsúllyal rendelkező vagy sovány, sőt nem csak ez az adat fordult át, hanem állítólag az is, hogy a ma élő generációk élethossza már rövidebb lehet, mint az előttük lévő generációké, magyarul előfordulhat, hogy leginkább a civilizációs betegségeik okán, a mai gyerekek rövidebb ideig élnek majd, mint a szüleik, ami egészen döbbenetes gondolat, miközben persze az éhezés problémája sem szűnt meg, mindössze a marketingértéke lett kisebb.

Ma mi magyarok vagyunk a legkövérebb nemzet Európában, és a világranglistán is csak az USA, Mexikó, és Új-Zéland előz meg, amely tényadat arra késztetett, hogy újragondoljam és újraértékeljem mindazt, amit az “egészséges táplálkozás” témakörében tanítottak nekem, hiszen látva a világban lezajló történéseket, főleg a mostanra járványos méreteket öltött elhízás globális borzalmát, be kellett látnom, hogy azok a táplálkozástudományból származó “eredmények” és koncepciók, melyeket megpróbáltam e könyv első verziójában közérthetően összefoglalni, sanszos, hogy alapjaiban hibásak.

Sőt, mindezekkel együtt, számomra sajnos az akadémikus dietetika, mint tudományág, gyakorlatilag megbukott. Ezért személyes felelősségem teljes tudatában, nekiveselkedtem újra a témának, de ezalkalommal már nem a tankönyveim és a képzéseken készült jegyzeteim alapján, hanem sokkal, de sokkal nyitottabban a mindenféle új, korszerűbb táplálkozási koncepciók irányába is.

Tudom, hogy sok, nálam ezerszer okosabb szakember is beleesik abba a hibába, hogy megtanulja, amit megtanítanak neki a tanárai, és később úgy alkalmazza a tanultakat a gyakorlatban, hogy nem kérdőjelezi meg azok hitelességét, forrását, eredményeit, vagy éppen eredménytelenségét, legyen szó akár gyógyításról, akár táplálkozási ajánlásokról, vagy bármi másról. Ez a hozzáállás azonban nemcsak hogy hibás, de sajnos néha kifejezetten káros is lehet, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy részben ennek, a sokszor arroganciával is társuló hozzáállásnak köszönhető a táplálkozástudomány szégyenletes, bűnös, sőt megbocsáthatatlan kudarca is.

A magam részéről könyvem, az EGYÉL RENDESEN! 2.0-ás verziójával ezen a hozzáálláson próbálok változtatni, egyben megkövetek minden olyan olvasómat, akik az első verziót próbálták alapul venni életmódváltásukban, és könyörögve kérem őket, hogy figyelmesen olvassák el a 2.0-ra frissített verziót is!

Köszönöm!

P. Szabó István

Budapest, 2018. május 19.

2. EGYÉL RENDESEN! 3.0

Az EGYÉL RENDESEN! 2.0 óta közel egy év telt el, én pedig újabb, jelentős tudással lettem gazdagabb, leginkább azáltal, hogy elindítottam egy négy hetes életmódváltó programot, amelyre olyan sokan jelentkeztek, hogy alig bírtam szuflával.

E könyv első és második verziója is elsősorban a saját, személyes testsúlyproblémás tapasztalataimra épített, ez a harmadik viszont már nem csak rólam fog szólni, hanem azon többi klienseimről is, akik részt vettek a programban, és őszintén megosztották velem gondjaikat, nehézségeiket, vagy éppen örömeiket.

Hála az e-könyv adta digitális lehetőségnek, most arra készülök, hogy ismét átírjam, finomítsam mindazt, amit eddig már két másik verzión keresztül átadtam, bízva abban, hogy lehetőségeimhez mérten még pontosabb választ adhatok testsúlyproblémákkal küzdő sorstáraim égető kérdéseire, és rámutathatok arra, hogy mennyire lehetetlen küldetés nagyáltalánosságban, mindenkire érvényes módon meghatározni az egészséges testsúly elérésének képletét.

Ugyanúgy, mint ahogyan tettem ezt már a 2.0 verziószámú írásban, most is fontosnak tartom kijelenteni, hogy: Nem létezik mindenkire egyformán érvényes táplálkozási koncepció, így egyáltalán semmi értelmét nem látom például az általános, országos táplálkozási ajánlásoknak - ami nekünk magyaroknak az “Okostányér” nevű kontraproduktív információlufi - illetve valójában semmilyen általánosan meghatározott diétának, legyen az akár a ketogén, akár a vegetáriánus, a paleo, vagy bármi ezekhez hasonló, és röviden el is magyarázom, hogy mire alapozom ezen állításomat:

  1. Gondolj csak bele, hogy az ázsiaiak úgy éltek/élnek egészségesen, hogy a táplálkozásuk alapja a magas szénhidrát/keményítőtartalmú rizs, miközben az eszkimók úgy, hogy lényegében alig fogyasztottak mást, mint zsírt. A vegán táplálkozási guruk esküsznek rá, hogy tudományos kísérletekkel és mérési adatokkal képesek bizonyítani a húsmentes élet egészségre gyakorolt pozitív hatását, ám velük szemben a carnivore-diéta - akik leginkább csak húst fogyasztanak - követői is ugyanezt állítják magukról, és a szomorú igazság az, hogy akár mindannyian hazudhatnak is igazat. Ma már lényegében mindenre és minden ellenkezőjére is találhatunk “hiteles”, tudományos alátámasztást, ami számomra inkább azt mutatja, hogy valójában semmire sem, mindössze az van, hogy különböző üzletileg ellenérdekelt csoportok próbálnak meggyőzni saját igazukról, miközben sajnos sem a gyógyszeripar, sem az élelmiszeripar, sem pedig az egészségügy nem érdekelt abban, hogy mi emberek valóban egészségesek legyünk, hiszen számukra a legnagyobb profit éppen abból keletkezik, ha sikerül minket lehetőleg élethosszig betegen tartaniuk. A lényeg, hogy nem hihetsz, és nyomatékosan javaslom, hogy ne is higgy senkinek, csak és kizárólag magadnak, és saját szervezeted jelzéseinek, mert arra a kérdésre, hogy neked mi a jó, csakis és egyedül Te tudod a választ!
  2. Prof. Eran Segal 10 évvel, és kábé plusz 20 kilóval a szóban forgó kísérlete előtt, ugyanúgy, mint sokan mások, szeretett volna lefogyni, és feltette magának a kérdést, hogy vajon milyen diétávál kéne ezt csinálnia, azaz hogy vajon “Mi a legjobb étrend egy embernek?” Tudósként egészen egyértelmű volt számára a feladat megoldása. Úgy érezte, nincs más dolga, mint mindenféle hiedelmeket meg elképzeléseket félredobva méréseket végezni és adatokat gyűjteni a különféle étrendi koncepciók hatásairól, majd az adatokat kielemezve és összehasonlítva, hidegen tudományos alapon kiválasztani, hogy melyik a leghatékonyabb. És így is tett. Amire pedig rájött, az az, hogy azért nincs válasz a kérdésre, mert már maga a kérdés is rossz, mivel az a tápanyagokra koncentrál, és nem veszi figyelembe magát az egyént, aki a tápanyagokat elfogyasztja. Ekkor kezdett az egyedek közti különbségekre koncentrálni, úgy mint: genetikai különbségek, a mikrobiom összetétele és működése, életmód…stb., így lényegében erre építette fel azon kutatását, melyet 2015-ben, a Weizmann Institute of Science-ben végeztek el, és melynek - ha Te is szeretnél a mélyére ásni, beszélsz angolul, meg persze “tudósul”, akkor - teljes kutatási anyagát az alábbi linken le is tudod tölteni PDF-formátumban: https://genie.weizmann.ac.il/pubs/2015_david_2.pdf …De ha azért ennyire nem mennél bele, vagy nem beszélsz sem angolul, sem “tudósul”, akkor mondanám is a lényegét röviden: Szóval az történt, hogy fogtak 800 embert, mindenkinek adtak egy olyan eszközt, amely egy héten keresztül folyamatosan mérte a vércukorszintjüket (blood glucose level - meal glucose response), és megkérték őket, hogy naplózzanak mindent, amit esznek, majd a kapott vércukorszintváltozási adatokat összevetették az egyén saját étrendjével, és persze a többiekével, és végül így csekélyke 50.000 étkezést, meg körülbelül 2 millió vércukorszint adatot elemezve, azt az eredményt kapták, hogy: “Van, aki számára például a fagylalt, a csoki, a pizza vagy a fehér kenyér egészségesebb étrendi választás, mint mondjuk a barnarizs.” Ezen lényeges felfedezés mellett amúgy még két nagyon fontos “trend” mutatkozott meg a mérési adatokat elemezve: 1. Minél több bevitt szénhidrát = magasabb vércukorszintemelkedés = nagyobb rizikó a hízásra és a leginkább táplálkozással kapcsolatos betegségekre. 2. Minél nagyobb mennyiségű egészséges zsír fogyasztása = kisebb rizikó a hízásra és a leginkább táplálkozással kapcsolatos betegségekre. Tehát mindezt összegezve ismételten kijelenthetjük, hogy “Egyszerűen nem létezik, mert nem is létezhet mindenkire egyformán érvényes táplálkozási koncepció.”…és pont.
  3. Forgács Attila, Az evés lélektana című könyvében a következő, számomra végtelenül szimpatikus kijelentés olvasható: "A táplálékfelvétel a fiziológiai vezérlésen túl jelentős érzelmi szabályozás alatt is áll. Az ételnek tápértékén túl érzelmi értéke is van. Ezt a tényt gyakran elfelejtik a táplálkozástudomány szakértői, amikor igyekeznek ésszerű érvekre - adatokra és nyomelemekre - hivatkozva egészségesebb táplálkozási szokásokra bírni az embereket. A próbálkozások lehetnek szakmailag indokoltak és ésszerűek, mégis a siker túl sokszor már eleve reménytelen. A helyes táplálkozással foglalkozó racionális tudomány, a dietetika sikertelenségei abból fakadnak, hogy az evési szokásokat inkább irracionális - archaikus - érzelmi tényezők szabályozzák.” Nem tudom, hogy ehhez szükséges-e még hozzáfűznöm valamit, mert szerintem elég egyértelmű a dolog, főleg abban a tekintetben, hogy ha amúgy a témával erősen foglalkozó tudós ember is határozottan kijelenti, hogy a dietetika egy eleve kudarcműfaj, akkor ugyanezt én is, mint egyszerű ember, nyugodtan megtehetem, és ami a lényeg, hogy nem csak testben, de fejben és lélekben is mind egészen mások vagyunk, azt pedig már rég tudjuk, hogy ami a fejünkben van, az kihat a testünkre is.
  4. A Wikipédia szerint az emberi testben körülbelül 100 billió mikroorganizmus található, ami több, mint az emberi test sejtjeinek száma. A bélflóra genomja akár százszorosa is lehet az emberi genomnak, hiszen előfordulhat, hogy a gombák, az állati jellegű egysejtűek, és az archeák mellett ezernél is több baktériumfaj élhet velünk, bennünk, melyek mind hatással vannak az anyagcserénkre, emésztésünkre, és természetesen például a zsírraktározási képességünkre is. A bennünk élő mikrobium ugyanolyan egyedi, mint az ujjlenyomatunk, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy mind máshogyan működünk, mind máshogyan “kezeljük” a beérkező tápanyagokat, azaz mindannyiunk számára más és más az “ideális”, az “egészséges”, úgyhogy mindezen információk mellett dettó ostobaság a testsúly és a test formájának kérdését holmi bevitt-, és elégetett kalóriák számával elintézni, a dolog ugyanis ennél milliószor bonyolultabb, és összetettebb, és ne haragudj, tényleg nem akarlak untatni, de azért engedd meg, hogy a pontos érthetőség kedvéért mégegyszer elmondjam: Mindenki számára csakis valóban egyedi megoldások léteznek, melyek megtalálása, kisakkozása, kitapasztalása hosszú, melós, és teljes embert igénylő, elkerülhetetlen folyamat, amit nem lehet kiváltani sem semmilyen csodabogyóval, sem egy csirke-rizs-brokkoli diétával, sem pedig azzal, hogy heti háromszor kocogunk egy kicsit abban a reményben, hogy attól majd szépek és egészségesek leszünk.

P. Szabó István

Budapest, 2019. április 10.

3. MI A BAJ AZ ÁLTALÁNOS TÁPLÁLKOZÁSI AJÁNLÁSOKKAL:

Valószínűleg Te is tudod, hogy a mindenféle országok külön-külön időnként kiadnak egy olyan szakértőinek füllentett táplálkozási ajánlást, amely a koncepció szerint konkrétan meghatározza, hogy abban a bizonyos országban éppen melyek az úgynevezett “egészséges táplálkozás” tudományos hátterű alapjai. Magyarországon ez az Okostányér nevű borzalom, ami sajnos már nem csak webes felületen, hanem mobiltelefonos applikáció formájában is elérhető, és csak azért nem kapcsolom össze az információt az elérhetőség linkjével, mert szeretnék mindenkit óvainteni attól, hogy az ilyen típusú általános ajánlásokat fenntartások nélkül kövesse, és teszem ezt részben már az előbb leírtak okán, részben pedig azért, mert bármennyire is magától értetődőnek hisszük, hogy valóban tudományos alapokra támaszkodó, valóban szakértői összefoglalást kapunk, a valóság ennél sajnos sokkalta szomorúbb…

Ezen országos szintű általános ajánlásokról körülbelül annyit érdemes tudni, hogy az elsőt 1980-ban adták ki az USA-ban, és ha azt vesszük, hogy a járványszerű elhízás éppen ebben az időszakban vette kezdetét, és a probléma azóta is lényegében töretlenül rombol, akkor nem kell rakétatudósnak lennünk ahhoz, hogy levonjuk azt az elég egyértelmű következtetést, hogy az országos szintű általános táplálkozási ajánlások nemcsak hogy elbuktak, hanem kifejezetten kontraproduktívak.

Ha pedig azt gondolod, hogy ezek az ajánlások tulajdonképpen el sem jutnak hozzád, mert történetesen eddig még csak nem is hallottál például az Okostányérnak még csak a létezéséről sem, akkor el kell, hogy keserítselek, ugyanis minden ilyen ajánlás, megjelenésétől kezdve betonszilárdságú alapja lesz az oktatásnak - konkrétan az lesz minden táplálkozástudománnyal foglalkozó tananyag magja -, a közétkeztetésnek - az alapján állítják össze az étrendet az iskolákban, a kórházakban…stb. -, és a közbeszédnek is, gondolj csak például a napi ötszöri étkezés idiótaságának elterjedésére, vagy arra, hogy az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb tévedése, a zsírfóbia is ezen ajánlásokból merítkezett.

És ez még nem minden, hiszen az ezekben az ajánlásokban a legrosszabb, hogy az élelmiszeripar is azok alapján alkotja meg legújabb, és ha lehet még hatékonyabb mérgeit, úgy mint például az étolajat, vagy a margarint, vagy a szénhidráttal megtolt “zsírszegény” szörnyűségeket, és az összes többi egészségesnek reklámozott, ám valójában elképesztően egészségtelen termékeket, melyek mögött minden esetben az általános nemzeti ajánlások “tudománya” nyújtja a támaszt ahelyett, hogy tűzzel, vassal, körömmel harcolna ellenük, a mi védelmünkben.

És ha nem hiszel nekem, engedd meg, hogy bemutassak neked egy hölgyet, aki újságíróként lényegében az egész életét az ezen táplálkozási ajánlásokkal kapcsolatos anomáliák felkutatásának, tanulmányozásának, és felszínre hozásának szentelte, és akinek következtetéseinek és eredményeinek igazságtartalmát sok-sok tényellenőrző (fact checker) társaság is alátámasztotta:

Nina Teicholz a The Big Fat Surprise című könyv szerzője, mely művet amúgy szívből ajánlok mindenkinek, aki szeretné lényegesen közelebbről és pontosabban megismerni, hogy mitől is ennyire sikertelenek ezek az ajánlások, és hogy milyen lobbi-érdekek mentén szerveződik valójában minden idők leggázabb tudománya, a táplálkozástudományt, vagyis inkább az a “vallás-szerű izé”, ami képes az egyik héten ezt mondani tudományos alapon, a másikon pedig annak pont az ellenkezőjét, és amely tudomány ezt sem nem szégyelli, és sem nem vállalja tevékenységének halálos következményeit.

És természetesen ne hidd, hogy egyetlen magányos harcos véleményére alapozom saját kijelentéseimet is, hanem azért jó ha tudod, hogy ezek az anomáliák egész komoly tudóstársaságokat és szervezeteket hoznak ám össze, méghozzá sokezer taggal, és mivel az USA következő ilyen jellegű ajánlása 2020-ban - azaz jövőre - fog megjelenni, így éppen most van itt az ideje a harcnak.

A szóban forgó hölgy, maga Nina Teicholz is elnököl egy ilyen tudományos társaságban melynek neve az hogy Nutrition Coalition (és amelyről mindent megtalálsz a linken) és amelynek sikerült elérnie, hogy mind az USA, mind pedig Kanada, témában kompetens szenátusi bizottsága előtt egy meghallgatás keretében felvethesse ezt a nemzeti táplálkozási ajánlásokkal kapcsolatos égető probléma-orkánt.

És hogy ne is szaporítsam tovább a fölös szót, engedd meg, hogy megosszam veled a meghallgatás teljes szövegét (Köszönet a magyar fordításért Tóth Krisztának), mert véleményem szerint mindent elmond azzal kapcsolatban, hogy döbbenets módon mennyire nincs valódi tudomány ezen ajánlások mögött, és hogy viszont mennyivel fontosabb egyesek számára önös anyagi érdekük, mint a mi egészségünk.:

"Köszönöm a lehetőséget, hogy tanúskodhatok Önök előtt!A Nutrition Coalition (Táplálkozástudományi koalíció - NC) nevében beszélek, amely egy olyan kutatókból, orvosokból, újságírókból és civilekből álló nonprofit szervezet, amely hiszi, hogy az amerikai táplálkozási ajánlások mögött nincs szigorú tudományos háttér, holott ez ma elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a járványszerű elhízást és a 2-es típusú cukorbetegséget megállítsuk.

Az NC nem kap semmilyen anyagi támogatást az érdekelt iparágaktól, mi csak a tudományt képviseljük, kizárólag a közegészségügy érdekében.

Világos, hogy a táplálkozási ajánlások megbuktak Amerika egészségének megőrzésében. Sőt, a kormány adatai szerint a mai járványszerű elhízás 1980-ban kezdődött, épp abban az évben, amikor az ajánlásokat bevezették.

Ez hogyan lehetséges?

Több magyarázat is létezik, de a legjobb, amelyet bizonyítékok is alátámasztanak az, hogy ezen ajánlások nem épülnek meggyőző tudományos kutatások eredményeire, ami miatt több pontban is tévednek.

A tudományos szigor hiányát a Nemzeti Tudományos, Mérnöki, és Orvosi Akadémia is elismerte, és friss jelentésében meg is erősítette. E jelentésben az áll, hogy az ajánlások tudományos háttere, eredményei, sem szakmailag sem módszertanilag nincsenek alátámasztva, így szükségszerűen pontosítandók.

Például, az ajánlások kezdettől fogva javasolták, hogy az amerikaiak csökkentsék koleszterinfogyasztásukat, mely elem olyan ételekben található, mint a máj, a rákfélék vagy a tojás.

Az amerikaiak olyannyira igazodtak ehhez, hogy például a tojásfogyasztásuk 13%-kal csökkent az elmúlt évtizedekben. Ez kétségtelenül ártott az emberek egészségének, mivel tudjuk, hogy a tojássárgája is olyan létfontosságú tápanyagokat tartalmaz, mint a kolin és a lutein, melyeknek óriási szerepe van az egészséges agy és a szem fejlődésében.

2015-ben az ajánlás eltörölte ugyan a koleszterinfogyasztás felső határát, de addigra valószínűleg amerikaiak milliói szenvedtek egészségkárosodást a nem megfelelő táplálkozástól, melyet egyértelműen a helytelen tanácsok követése okozott.

Az ajánlások sokáig javasolták a zsírszegény táplálkozást is, a zsírfogyasztás felső határát a bevitt kalóriák 30%-ánál meghatározva.

A múlt évtizedben aztán észrevétlenül eltűnt a “zsírszegény” (low fat) szóhasználat az ajánlásokból, ugyanis egyértelműen kiderült a Nemzeti Egészségügyi Hivatal által finanszírozott klinikai kísérletekből, amelyekben emberek tízezreit vizsgálták, hogy a zsírszegény étrend semmilyen módon nem véd sem az elhízástól, sem a 2-es típusú cukorbetegségtől, sem a szívbetegségektől, vagy a ráktól.

Sőt, a 2015-ös ajánlásokat készítő bizottság később egyértelműen kijelentette, hogy a zsírszegény étrend valójában növeli a szívbetegség kockázatát.

A zsírszegény étrendi ajánlás párhuzamosan több szénhidrát fogyasztására ösztönözte az amerikaiakat, amit ők - 30%-kal növelve szénhidrátbevitelüket - meg is tettek, pedig az egyre bővülő tudományos irodalomból ma már biztosan tudjuk, hogy a szénhidrátbevitel csökkentése visszafordíthatja az inzulinrezisztenciát, amely tulajdonképpen az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, és más táplálkozásból eredő betegségek egyik legfőbb okozója.

Tehát valószínűsíthető, hogy az ajánlások által javasolt, és az amerikaiak által oly engedelmesen követett zsírszegény, szénhidrátdús étkezés nemhogy nem védte a köz egészségét, hanem tragikus módon éppen azokat a krónikus betegségeket táplálta, amelyeket ennek a hivatalnak meg kellett volna előznie.

Ez csupán két példa arra, hogyan vétett súlyos szakmai hibákat az étrendi ajánlást kiadó tudományos társaság, bizonyíthatóan károsítva az amerikaiak egészségét.

De ez még messze sem minden.

Az egy összetett probléma, hogy ez a nagy mennyiségű, tudományosan megalapozatlan, téves információ, hogyan terjedhetett el ilyen mértékben a köztudatban.

Sok szakértő szerint a közegészségügy annyira rossz állapotban volt, hogy sürgős lépéseket kellett eszközölni, akár még relatíve gyenge bizonyítékokra alapozva is, amely logika valószínűleg ezen tragikus tévedések elterjedéséhez vezetett, illetve vezet még mind a mai napig is.

A későbbiekben a kormánynak szerényebbnek kellene lennie az irányelvek meghatározásánál, és vigyázni, hogy soha többé ne kövessenek el ekkora hibákat.

A mai étrendi ajánlások is tartalmaznak olyan tanácsokat, melyeknek nincs semmilyen tudományos szigorral megalapozott háttérük.

Ezek péládul a következők:

1. A telített zsírsavak felső határértéke:

Mint ahogyan a koleszterinhez tartozó határértékek, ezek is gyenge epidemiológiai adatokra épültek, már a kezdetektől fogva, amelyeket a Nemzeti Egészségügyi Hivatal által finanszírozott széleskörű klinikai kísérletek egyértelműen megcáfoltak, azaz kimondták, hogy a telített zsírsavaknak nincs különösebb hatásuk a kardiovaszkuláris halálozásokra, vagy a teljes halálozási rátára, de ezeket a kutatási eredményeket az étrendi ajánlásokat készítő bizottságok következetesen figyelmen kívül hagyták, és hagyják ma is.

2. A “Minél kevesebb, annál jobb!” - javaslat a só használatával kapcsolatban:

Ez a tanács a magas vérnyomásban szenvedő populációra épül, és soha nem lett volna szabad a teljes populációra vonatkoztatni! Sőt mi több, a mai javallatnak a sóhasználatra vonatkozóan nemcsak egy 2013-as, az Orvostudományi Intézet által végzett tanulmány mond ellent, hanem számtalan, színvonalas orvosi szaklapban megjelent tanulmány is.

3. A vegetáriánus étrend betegségmegelőző hatása:

A Táplálkozástudományi Bizonyítékok Könyvtára (TBK) azt a következtetést vonta le, hogy ezen étrend betegségmegelőző hatása csupán “korlátozott”, amely a rendelkezésre álló adatok alapján a “legalacsonyabb besorolást” jelenti. A TBK nyolc áttekintést végzett a zöldségekről és gyümölcsökről, de egy sem talált erős bizonyítékokat arra nézve, hogy ezen étrend különösen jótékonyan hatna az egészségre.

4. Az “Egyféle étrend mindenkinek.” elv:

Bár úgy tűnik, az ajánlások többféle étrendet javasolnak, a valóság az, hogy ezek az étrendek a makrotápanyagok arányának tekintetében gyakorlatilag egyformák.

Ez rendkívül helytelen megközelítés, hiszen ma már tudományosan bizonyított, hogy az elhízott, a 2-es típusú cukorbeteg, vagy a szívbeteg emberek - azaz a mai amerikai lakosság nagytöbbsége - más és más étrendet igényelnének, mint egészséges társaik.

A tudomány ezen ágának kutatási eredményeit, mely a szénhidrátoknak a glükóz-szabályozásra, az inzulinrezisztenciára, az elhízásra, és a szívbetegségre gyakorolt hatását vizsgálja, az étrendi ajánlásokat tévő bizottságok tagjai eleddig nem vették figyelembe.

Tehát ma nem az a helyzet jellemző, hogy nem áll rendelkezésre elegendő számú, kellő tudományos szigorral elkészített klinikai-kísérleti bizonyíték a helyes ajánlások összeállításához, hanem az, hogy az ajánlást tevő bizottság tagjai még a kormány által finanszírozott kutatások bizonyítékait sem veszik figyelembe.

Hogy miért?

A fő ok az, hogy az ajánlásokat készítő bizottságok olyan kutatókból állnak, akiknek egyszerűen személyes érdekük fűződik ahhoz, hogy a jelenlegi rossz helyzetet fenntartó tanácsokat adjanak.

Azokban a bizottságokban, amelyek majd a következő 2020-as és az azt követő ajánlásokat megalkotják, igazságos, kiegyensúlyozott mértékben kell olyan kutatóknak is szerepelniük, akiknek nem fűződik érdekük, és nem is ragaszkodnak a jelenlegi helyzetet fenntartó tanácsokhoz.

A másféle nézőpontok megjelentetése létfontosságú, hogy a régóta figyelmen kívül hagyott tudományos eredmények végre napvilágra kerüljenek.

Nemcsak a bizonyítékokon alapuló tudományos alapelvek vannak veszélyben, hanem a közegészségügy szolgálata is, amelyen változtatnunk kell, hogy végre valahára vissza tudjuk fordítani a járványszerűen terjedő elhízást és a cukorbetegséget, melyek borzasztó emberi és gazdasági károkat okoznak nemzetünknek.

Köszönöm!"

Nina Teicholz

Szerző, tudományos újságíró

Nutrition Coalition elnöke

..."

Na hát így…

Szerintem rettenesen erős szöveg, és boldog vagyok, hogy azért még vannak olyan emberek a világban, akik ellene mernek menni a “nagyoknak”, sőt nem is csak mernek, hanem mennek is, mert az a sok óborzalom, amit mindannyiunknak tanítottak, tanítanak “táplálkozástudomány” címen, és az amit a köztudatban terjesztenek, és amelynek hatását mindannyian nap, mint nap láthatjuk, tapasztalhatjuk egészen egyszerűen nem mehet tovább!

Szóval kicsit ezért is írom újra már harmadjára ezt a könyvet, ezért fektetek bele újra ennyi energiát, ezért nem hagyom, hogy bármi olyasmi benne maradjon, amit tanítottak ugyan, de már rég nem értek vele egyet, máshogy tapasztaltam, vagy már máshogy gondolom…

...

Az EGYÉL RENDESEN! c. e-könyv megvásárolható és letölthető az iBooks, illetve a GoogleBooks oldalakról.

Szólj hozzá!

Hol vehetsz frankó tojást

2019. április 08. 10:23 - P. Szabó István

tojas.jpg

Miután egyre másra robbannak ki azzal kapcsolatban botrányok, hogy magukat "bio"-, vagy "organic"-ként reklámozó, ám valójában csak ugyanolyan szart simán túlárazó cégek lopnak, csalnak, rabolnak ki minket jószándékú vásárlókat, szépen lassan de határozottan érezhetően csúszom abba az irányba, hogy magam termesszem a saját növényeimet is, és a helyzet az, hogy már olyan szerencsés korban élünk, amikor egy csomó okos megoldás létezik erre, még úgy is ha csak egy konyhád vagy egy kicsinyke erkélyed van, csak meg kell találni hozzá a megfelelő címszavakat, úgy mint pl. hydroponics, aquaponics, microgreen, "regrow", és társai, arról nem is beszélve, hogy nyilván fűszernövényeket tök sima dolog otthon termeszteni, meg vagdosni, és azokon például nagyon érződik is, hogy valódiak, mert élet van az ízükben, és éppen az az, ami tulajdonképpen már a komplett minden bolthálózatok polcain kapható, lényegében tényleg minden hús-tej-zöldség-gyümölcsből hiányzik, és azt gondolom, hogy ilyen körülmények közt konkrétan értelmetlen diétákról, meg egészséges emberi táplálkozásról még csak beszélni is, mert sajnos az van, hogy ha boltban vásárolsz, márpedig legtöbben boltban vásárolnak, akkor mindegy, hogy mennyire válogatod össze a tápanyagaidat relatíve "egészségesen", akkor is mérget eszel, mert sehogyan sem tudod elkerülni, és pont. Téma lezárva...

Ami viszont már kevésbé megoldható otthon, az mondjuk az állattartás, gondolok itt például a tyúkokra, ha mondjuk a világegyetem legjobb élelmiszerét, magát a tojást szeretnéd esetleg lakótelepi körülmények közt, organikus módon megkapni. De nem kell bekaksizni, mert erre is van már baráti megoldás, és úgy hívják, hogy:

Szerintem egészen egyszerűen nincs már más mód arra, hogy újra normális élelmiszerekhez jussunk, minthogy magunk állítjuk elő azokat, vagy olyanokkal társulunk, akik így tesznek, mert a világ ma hazugsára épül, és jobb ha nem bízol többé sem az élelmiszer-, sem a gyógyszeriparban, sőt nem árt ha az orvosodra is legalább sandán nézel, mert sajnos egyikük sem érdekelt a te egészségedben sehogy, hanem inkább abból jön nekik a nagy lé, ha te minél tovább, és minél keményebben vagy beteg...

...

OLVASS TOVÁBB: HAM AND EGGS

 

Szólj hozzá!

Ham and eggs

2019. március 23. 14:47 - P. Szabó István

hamandeggs1.jpg

Esküszöm, hogy ezt az egészet azért csinálom, mert miközben az internet csordulásig van #foodporn fotókkal, és egymást érik az extrábbnál extrább receptek, meg tálalási technikák, a tévében meg minden második műsor már valamilyen főzőverseny, a nép nagyobbik része még mindig az alapokkal küzd, vagy egészen egyszerűen fél főzni, mert valamitől azt hiszi, hogy az túl bonyolult számára. Valószínűleg részben amúgy pont az iszonyatos csiricsáré-michelincsillag-kézműves dömping miatt is. Sajnos Béláim, azt kell, hogy mondjam, ugyanúgy, mint a nagy fitnesz-őrületet, ezt a főzés-kajálás dolgot is túltoltuk.

"Nahát, hogy tényleg nem kell tejszín a carbonaraba?" "És akkor most tényleg jobb ha sütőben csinálom a rizst, nem a tűzhelyen, és úgy tényleg nem ég le?" "Megcsináltuk azt a karfiolból krumplipürét, és jobban imádjuk, mint az eredetit."... és még sorolhatnám, miket kapok nap, mint nap, ami tök jó, és megerősít abban, hogy remek dolog a fine dining, de azért legtöbben és leginkább mégis egyszerűen csak azt szeretnék tudni, hogy mit rittyentsenek össze, mondjuk egy sima kedd esti vacsira, amíg a gyerek megírja a leckét, a férj meg végre lenyírja a füvet. Ráadásul mostanában már tényleg egyre többen kérdeznek.

Tegnap például egy barátom azzal jött, hogy mit ajánlok neki reggelire olyat, ami finom is, mire én rögtön rávágtam, hogy ham and eggs-t, mert szerintem - bárki is állítsa az ellenkezőjét - az az egyik legtutkóbb egészséges kaja a világon, mire ő elszomorodott, és elmesélte, hogy ő is nagyon szereti, de neki sose sikerül rendesen, mert mindig leég az alja, a teteje meg nyers marad, úgyhogy ha már tojás, akkor inkább rántottát csinál. És annak örülök a legjobban, amikor az ilyesmi problémákat amúgy egyetlen jólirányzott mondattal meg lehet oldani, valahogy így:

- Tegyél rá fedőt!

- Tessék?

- Mondom, ha nem sül meg a tojás, miközben odaég a sonka, egyszerűen csak tegyél a serpenyőre fedőt, és már meg is vagy. A fedő majd nem engedi elszállni a serpenyő belsejéből feltörő gőzt, hanem viszont jól megsül benne a tojás. Kisebb láng, sütés és párolás egyszerre. Tutkó siker.

Szóval én úgy csinálom a ham and eggs-et, hogy a tűzhelyre tett serpenyőbe öntök némi kókuszzsírt, arra rápakolom a sonkákat és jól megpirítom az egyik oldalukat, majd megfordítom a sonkákat és így miközben a még meg nem pirult oldal pirul, ráütöm a cuccra a tojásokat, majd azonnal lefedem a serpenyőt. Az egészet viszonylag alacsony lángon csinálom. A sonka sül, a tojás fő, a fű zöld, az ég meg kék, aztán amikor úgy látom, hogy nekem ez így már tetszik, akkor leveszem a fedőt, és már tálalok is. Ennyi, és nem nyers és nincs odaégve, hanem pont jó:

hamandeggs2.jpg

hamandeggs3.jpg

...

TOVÁBBI RECEPTEK: SPAGETTI CARBONARA

blog_alja.jpg

Szólj hozzá!

Spagetti carbonara

2019. március 22. 17:44 - P. Szabó István

carbonara_1.jpg

Dumcsiztam a barcsimmal a teremben edzés után, erre kérdezi, hogy "Mi lesz nálunk az ebéd?". Mondom neki, hogy "Tegnap a Csajom valami brutálsok spagettitésztát főzött, és hogy azt találtam ki, hogy mivel kaját még akkor sem dobunk ki, ha az történetesen a 7 főbűn egyike, azaz tészta, szóval, hogy csinálok egy jó carbonarat." Erre felcsillant a szeme, és mondta, hogy az jó, és hogy akkor majd ő is, úgyhogy megy is a Tescoba bacont, meg tejszínt venni, én meg erre váratlanul a semmiből rávágtam, hogy a carbonaraban nincs tejszín...

Szerintem elvesztettem egy barátot.

Első dolgom volt utána azonnal rácsekkolni, és Youtubeon pont egy Jamie Oliver recept bukkant elő, ahol ő maga is elmondta, az ő saját szavaival, hogy nem, a rendes carbonaraban tényleg nincs tejszín. Persze tőlem mindenki azt, meg úgy csinál ahogy akar, de én itt ezen a blogon ugye pont azon vagyok, hogy egyszerű dolgokat, trükköket, titkokat, könnyítéseket adjak át, és szerintem ez például egy tökre olyan téma, ami illik a koncepciómba, részben mert relatíve egyszerű, részben pedig mert ember nincs, aki ne tudná, mi az a spagetti carbonara.

- Szóval én úgy csinálom, hogy feldarabolom a füstölt császárszalonnát - mondanám, hogy bolti bacon, de ha már egyszer is elolvastad, hogy mi minden oda nem illő dolgok vannak ezekben a gyorspácolt, ízfokozós húskészítményekben, akkor lehet, hogy te is inkább mész majd a kedvenc hentesedhez, aki persze ugyanúgy átverhet, de ez ellen meg aztán tényleg nem tehetsz semmit. Vagyis, de tehetsz. Ha te magad vágod és csinálod a disznót. Akkor viszont használhatod a malac pofáját is, mert amúgy az az igazi. - Alacsony lángon, jó lassan egy serpenyőben elkezded finoman olvasztani a kis kockákra vágott szalonnát, hagy menjen ki belőle a jó sok klassz zsír. Ez lesz ugyanis a "krém" egyik alapja.

- Mindeközben felteheted a spagettit főni, méghozzá enyhén sós vízben, ahogy kell. Azért csak enyhén sósan, mert a szalonna és a sajt is sós, és ha mindezek összeadódnak, és te még sózol külön is, akkor sanszos, hogy elsózod a kajád.

- A serpenyőbe beletehetsz egy megtört fokhagymát is, amit később akár majd ki is vehetsz belőle.

- Egy külön kis tálkában, attól függően, hogy mennyi "krémet" szeretnél a tésztádra, keverj össze 1-2 egész tojást, borsozd meg, majd reszelj bele annyi parmezánt, amennyit csak elbír az ízlésed. Persze jobb, ha Pecorino Romano-t használsz, de ha éppen nincs otthon, akkor tényleg nem gáz a parmezán sem.

- És most jön a lényeg. Amikor már jól kisült a zsír a szalonnából, meg átsült a hús, jöhet át a serpenyőbe a puhára főtt tészta, úgy ahogy van jó vizesen! Szóval ne csöpögtesd le a tésztát, hanem sőt, pár kanál főzővizet még át is önthetsz a serpenyőbe, hogy az kissé "halkítsa" a sülést:), majd zárd el a tűzhelyed, hogy ne kapjon több hőt a serpenyő, mert nem is kell már neki. A tészta forró, a tésztavíz forró, a kiolvadt zsír forró, úgyhogy minden királyság.

- Jól keverd meg az egészet, majd amikor már úgy érzed, hogy nem serceg meg éget a serpi, akkor öntsd rá a tojásos-borsos-parmezános izét, és keverd még egy kicsit! Akkor vagy ügyes, ha a tojásból nem lesz közben rántotta, hanem a víz, a kisült zsír, a sajt, és a tojás együtt összeállva kiadja azt a finom "carbonara-krémet", amit sokan tejszínnel helyettesítenek, márpedig arra tényleg semmi szükség.

- Ha ezzel megvagy, tolhatsz rá még némi sajtot, aztán jóétvágy! (Én amúgy ilyenkor még megöntözöm olivaolajjal is kicsit...)

De még mielőtt lépnék, engedd meg, hogy elmondjak néhány hasznos apróságot:

1. Amikor főzöd a tésztát, ne önts a vízbe olajat! Sokan csinálják, de nem kell!

2. Nem, a spagettit nem menő kanállal és villával enni! Bőven elég hozzá a villa.

3. És nem, az ebéd vagy vacsora utáni nagy habos cappuccino sem menő. Sőt, az olaszok leginkább abból vágják, hogy ki az igazi gigolo és ki a suttyó túrista...

...

TOVÁBBI RECEPTEK: ÍGY KÉSZÜL A TUTTI PÁROLT RIZS

blog_alja.jpg

Szólj hozzá!

Így készül a tutti párolt rizs

2019. március 20. 13:04 - P. Szabó István

rizs.jpg

Ismét érkezett egy kérdés, amire kötelességem reflektálni, mégpedig leginkább azért, mert olyan illető kínált meg vele, aki háromszor akkora, mint én, és hát ugye nem árt az óvatosság. Ha már a tipik testépítős csirke-rizs-brokkoli vonalon eddig érintettük a csirkét, sőt a brokkolit is, akkor nyilván még akkor sem maradhat ki a rizs, ha én magam - annak magas szénhidrát-, illetve keményítőtartalma miatt - nem vagyok éppen jelentős rizsfogyasztó.

Általános probléma, sokaktól hallom, és megmondom őszintén, régen nekem is meggyűlt vele a bajom, hogy ugye a rizs az odaragad, leég az alja, miközben csomós lesz, meg a külseje megpuhul, de a belseje nem, és satöbbi dolgok, amire amúgy a hivatalos szakácsatban van rendes módszer, és emlékeztem is rá még régről, aztán rákerestem, és magam is úgy nyomom egy ideje, aminek pusztán annyi a lényege, hogy a rendes igazi tutkó párolt rizs nem a tűzhelyen készül, hanem a sütőben. Tudom, hülyén hangzik, de tényleg.

A következő a csinálás:

- Fogsz egy, mondjuk 2 decis poharat, és azt teleöntöd rizzsel. Ebből a mennyiségből amúgy nem lesz kevés rizs, de azért mondom, hogy ennyi, hogy ha már megcsinálod, legalább tudj belőle kajálni párszor.

- Szóval ezt az adag rizst beleöntöd egy szűrőbe és folyó víz alatt jól átmosod. Ez azért nem árt, mert a rizsszemek felülete tele van keményítővel. Így nem csak kevésbé fog ragadni a rizs, hanem azzal együtt a kalóriatartalma is csökken némileg, ami óriás királyság.

- Ha ezzel megvagy, tedd félre kicsit az egészet, hagy csöpögjön le a fölös lé.

- Közben elkezdheted előmelegíteni a sütőd 130 fokra.

- Ugyanakkor a főzőlapot vagy a tűzhelyedet is bekapcsolhatod, mert a következő lépés az, hogy fogsz egy kis fazekat, amibe beleöntesz 1.8x ugyanazon pohárnyi vizet, mint amivel a rizst kimérted. (Ez azt jelenti, hogy a poharat egyszer teleöntöd, majd a második eresztésnél már csak kb. nyolcadannyira.)

- A fazékban lévő 1.8 rész vizet felforralod. Közben teszel bele ízlés szerint sót, és egy kis vajat, vagy kókuszzsírt.

- Ha a víz felforrt, beleöntöd az átmosott, lecsöpögtetett rizst, és ha gondolod melléteszel egy megpucolt vöröshagymát vagy egy fokhagymát, hogy legyen neki némi íze is. Én fokhagymát szoktam. (Ha például rizibizit szeretnél készíteni, akkor ilyenkor jöhet mellé a fagyasztott-, vagy sima zöldborsó.)

- Pár percig, némi kavargatás mellett főzöd így a rizst, de csak kb. addig, amíg a víz már nem lepi el teljesen, majd leveszed a tűzről, lefeded a fazekat és úgy ahogy van beteszed az előmelegített sütőbe, mondjuk úgy 20-25 percre. - Azért itt nyilván érdemes olyan fazekat meg fedőt választani, ami például nem műanyag, vagy ilyesmi, hanem rendesen bírja a sütő melegét:)

- Ha ezzel megvagy, készen is van a hibátlan, nem csomós, nem leégett, kívül-belül puha, pergős rizsed, amit már csak át kell kicsit kevergetned egy villával, és mehet a tányérodba, vagy az ételhordódba a csirkéd, a brokkolid, meg a fehérjeporod mellé...

De amúgy még nincs ám vége a csodának, mert a Csajom legnagyobb örömére, most mondom a másik zoralságot, amit ugyanígy elkészíthetsz, ami meg nem más, mint a jó öreg tejberizs:

gyumolcsrizs.jpg

/ Így készített tejberizsem, rajta anyukám házi baracklekvárjával... /

Minden ugyanaz, csak nyilván a víz helyett tejet használsz - lehetőleg magas zsírtartalmú, rendes igazi tejet, nem pedig ilyen 1.5-ös, dobozolt hormonos csapvizet, amit a boltban "tej" néven árulnak - és nem teszel bele hagymát, hanem inkább vaníliát, meg mondjuk valami normális édesítőt.

Én a magam részéről, ha mehet a cukros, akkor a minőségi méz, ha nem annyira, hanem valami "egészséges" verziót nyomatnék, akkor inkább a xilit pártján állok. Az eritrit és a stevia mellékízétől kiráz a hideg.

Na jó étvágyat!

...

TOVÁBBI RECEPTEK: A LEGFINOMABB, KÉTLÉPÉSES "OMLÓSZ" CSIRKE

blog_alja.jpg  

Szólj hozzá!

A legfinomabb, kétlépéses "omlósz" csirke

2019. március 10. 13:45 - P. Szabó István

omloscsirke2.jpg

Szeretem az egyszerű dolgokat, főleg ha jók és finomak is egyben. Ez a csirke ilyen. A csirke a mindenféle diétákban az egyik legjobb ár-érték arányú fehérjeforrásnak számít. Ezért tolják a testépítők is annyira. Olcsó, jó, könnyű elkészíteni, ráadásul könnyen számolható a kalóriaértéke, ha nem raguban csinálod, hanem "natúr".

És éppen pont egy testépítős barátom említette két sorozat húzódzkodás közt, hogy nem elég, hogy rettenetesen unja már a csirkét, de megcsinálni sem tudja rendesen. Mindig kiszárad, és olyan lesz, mintha papírt rágna, és hogy nem tudnék-e erre valami trükköt?

Nos, de. Tudok. Nekem is volt ezzel bajom, amikor nagyon csirke-rizs-brokkoliztam, ezért elkezdtem használni egy régi módszert, amit még anyukámmal csináltunk kiskoromban.

Szóval fogom a csirkéket - tökmindegy, hogy mell, vagy comb, vagy ilyesmi, mert minddel ugyanolyan jól működik - és egyszerűen ráteszem őket egy alufóliára. Befűszerezem, besózom, majd öntök rá egy kis olivaolajat, vagy ha macsóbb ízre vágyom éppen, akkor konkrétan mellé teszek némi szalonnát, vagy bacont. Ezen a ponton ha úgy érzed, nyugodtan megpakolhatod a csomagot grillezhető zöldségekkel, vagy gombával is akár! Ezektől még sokkal jobb lesz, de ha nem bonyolítasz, akkor maradhat minden így:

omloscsirke1.jpg

Aztán csak csomagold össze jó szorosan, hogy ne folyjon ki a cucc sehol (legelső kép), mondjuk tedd valami sütőlapra, és már mehet is be a 200 fokra előmelegített sütőbe olyan 30-35 percre.

Mindig mondom, hogy ez nem szentírás! Mindent alakíts a te ízlésed szerint! Sütheted tovább, ha gondolod, vagy úgy jobb, ez csak azt jelenti, hogy az én sütőm ennyi idő alatt süti kedvem szerinti csodapuhára a csirkét.

Ha lejárt az idő, vedd ki, és nagyon vigyázva bontsd ki a fóliából a húst!

omloscsirke3.jpg

Simán lehet, hogy ezen a szinten te már tökre elégedett vagy mind az ízével, mind az állagával, főleg ha zöldségekkel együtt sütötted a csirkét, és ha így van, akkor már nincs is más dolgod, mint jóízűen befalni.

Az én Csajom viszont nem ennyire megengedő. Ő kifejezetten szereti, ha a hús kicsit "pirimogyisabb", úgyhogy számomra ilyenkor a második lépés az, hogy a csirkéket lével, meg mindennel együtt még forró serpenyőbe teszem, és megpirítom. Ez már csak egy pár perces folyamat. Belül már puha, kívül picit kérges lesz ettől, szóval egyszerűen szólva tökéletes. Én legalábbis imádom...

Na és ez a kaja például tipik esete annak, amikor köretnek meg mehet mellé a jó öreg karfiolpüré...

omloscsirke4.jpg

Jó étvágyat!

...

TOVÁBBI RECEPTEK: PARASZTKENYÉR

blog_alja.jpg

6 komment