Táplálkozási tanácsok közérthetően, testsúly, fogyás, életmód, receptek.

Egyél rendesen!

Étkezések száma vs. inzulinterhelés

Mintha egy e-könyvet olvasnál 4/4

2019. november 07. - P. Szabó István

swiss-8520_web.jpg

/ Fotó: Én, Modell: SwissLove - Miami, 2014. /

MINTHA EGY E-KÖNYVET OLVASNÁL SOROZAT 1-4:

Legjobb, ha ezt a négy posztot egymás után, az alábbi sorrendben olvasod.

1. A "ZSÍRÉGETÉSRŐL" EGYSZERŰEN

2. A NAPI ÖTSZÖRI ÉTKEZÉS HAMIS MÍTOSZA

3. AZ ÉHSÉG MŰKÖDÉSE

4. ÉTKEZÉSEK SZÁMA VS. INZULINTERHELÉS

...

A másik lényeges probléma ami miatt azt állítom, hogy a napi 1-3 étkezés egészségesebb, mint a napi 5-6, vagy a még ennél is több, az az inzulinterhelés.

Nyilván Te is hallottad már azt a szót, hogy “inzulinrezisztencia”, sőt talán azt is tudod, hogy az inzulinrezisztens állapot rosszabbodása akár még 2-es típusú cukorbetegséghez is vezethet.

Amiről viszont talán még nem hallottál, az az, hogy az inzulinrezisztencia, sőt az abból következő 2-es típusú cukorbetegség, gyógyszeres kezelés nélkül, pusztán a táplálkozásban történő változtatások révén nagy százalékban gyógyítható, illetve visszafordítható.

Tudom, hogy ezt sokan nem hiszik el, mert a hazai konvencionális orvoslás még mindig azt szajkózza, hogy az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség olyan progresszív betegségek, amelyek idővel rosszabbodnak, én nap mint nap látom és olvasom a gyógyult cukorbetegek hálás és boldog posztjait például a The Fasting Method zárt Facebook csoportjában.

Miről is van tehát szó?

Emlékszel még arra, amit az A "ZSÍRÉGETÉSRŐL" EGYSZERŰEN című posztban olvastál?

  1. Ha eszel, az inzulinszinted megemelkedik…
  2. Inzulin jelenlétében tehát a szükséges energiát elsősorban a májban lévő cukrok fogják neked szolgáltatni…
  3. Amint a májból elfogy a cukor, és nem jön helyette utánpótlás, az inzulinszint leesik,…
  4. …ami zöld jelzést ad az inzulinnal ellentétes munkát végző hormonnak - a glukagonnak…

Ez a teljes folyamat körülbelül 3-4 órát vesz igénybe, és igen éppen emiatt eszik sok sportoló és testépítő háromóránként, mert megvárják amíg (1.) étkezés után a vércukorszint, a kiindulási pontból indulva megemelkedik és eléri a maximumot, (2.) majd csökkenni kezd (3.) a kiindulási pont szintje alá zuhan, (4.) majd újra emelkedve eléri a kiindulási pontot.

Talán már Te is voltál terheléses cukorvizsgálaton, ahol az orvosok pont azt vizsgálták, hogy ez a folyamat a normális módon, értékeken, és tempóban történik-e, vagy kimutatható valamiféle, a normálistól eltérő anomália nálad, és ha voltál, akkor tudod is, hogy ezt hogy csinálják, de ha nem, akkor elmondom:

Reggel, éhgyomorra, miután a delikvens már legalább 10 órája nem evett semmit, hirtelen megitatnak vele 75 grammnyi, 250-300 ml vízben feloldott cukrot, majd megmérik a vércukorszintjét a nulladik-, és a 120. percben.

Na de miért?

Az inzulint a hasnyálmirigy bétasejtjei termelik, és mint már tudjuk, az inzulinnak az a feladata, hogy az emésztőrendszerben lebontott glükózt eljuttatja a test sejtjeibe, méghozzá azok inzulin-receptorain keresztül.

Minél több cukrot viszel be a szervezetedbe, annál jobban megemelkedik a vércukorszint - azaz a vérben lévő cukor koncentrációja - amire a hasnyálmirigy azzal reagál, hogy több inzulint termel.

Ezzel a vizsgálattal azt tesztelik, hogy milyen jól működik ez a rendszer.

vercukorterhelesesvizsgalat.png

Normális körülmények közt a sejtek receptorai felismerik az inzulint, és be is engedik a sejt belsejébe, de mi van akkor, ha Te túl sokszor csináltatod végig ezt a folyamatot ezekkel a receptorokkal?

Nos, pontosan az történik a receptorokkal is, mint veled, amikor a főnököd állandóan újabb és újabb feladatokkal lát el, vagyis bizonyos (túl)terhelés következtében ezek a receptorok egyszerűen elfáradnak, és elkezdik egyre kevésbé felismerni-, és beengedni az inzulint, amitől a vércukorszint egyre nehezebben fog csökkenni, amire pedig a hasnyálmirigy kénytelen még több inzulin termelésével válaszolni.

Ha egy nap csak egyszer, kétszer, vagy talán háromszor fogod munkára a hasnyálmirigyedet, és elegendő időt hagysz a receptoroknak arra, hogy “megpihenjenek” - és ha nincs eleve örökölt hajlamod a rezisztenciára - valószínűleg minden simán megy majd, ahogy kell, de ha négyszer-ötször-hatszor-nyolcszor adsz neki utasítást arra, hogy melózzon, sanszos, hogy túlterheled, kifárasztod a rendszert, és jelentősen csökkented annak hatékonyságát, azaz kvázi rezisztenssé teszed a receptorokat az inzulinnal szemben.

Képzelj el egy melóst aki egész nap áll a futószalag előtt, és mondjuk az a dolga, hogy minden előtte elhaladó gyártmányon meghúz egy csavart.

Ha a futószalag szépen lassan és nyugodtan halad, akkor a melós is szépen lassan és nyugodtan, meg nagy odafigyeléssel húzogatja a csavarokat, főleg akkor ha még hosszú kaja-, cigi-, vagy kávészüneteket is tarthat műszak közben.

Most képzeld el azt, hogy a futószalag elkezd egyre jobban gyorsulni!

Szegény melós teszi a dolgát, de egy idő után eljön az a pillanat, amikor már nem tudja rendesen becsavarni a csavarokat, sőt néha kénytelen kihagyni egy-két gyártmányt, hogy legalább megpihenhessen vagy összeszedhesse magát, és ha ez megy folyamatosan egész nap, akkor nagy a valószínűsége, hogy melósunk a nap végén, maradék erejéből még jól földhöz csapja a csavarhúzóját, és inkább keres magának valami normálisabb munkahelyet.

És ez tényleg ilyen egyszerű.

Ha egy rendszert túlterhelsz, az el fog fáradni, és romlani fog a működésének hatékonysága. De ha ugyanezt a rendszert hagyod megpihenni, és csökkented a rá mért terhelés nagyságát, ideális esetben az idővel vissza fog találni a hatékony működéshez.

Azaz ha szeretnéd csökkenteni az inzulinrezisztencia, vagy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét, akkor nem is kell mást tenned, mint hagyni, hogy a folyamatban résztvevő elemek - hasnyálmirigy, receptorok - megpihenhessenek néha.

Sok szakértő szerint - és magam is velük értek egyet - a normális vércukorszint nem lágyan hullámzó, hanem a normál tartományban egyenesen "alacsony".

És mint azt már az imént említettem, én valóban nap, mint nap olvasom azokat a személyes élménybeszámolókat, amelyekben évek-, évtizedek óta gyógyszeres kezelés alatt álló IR-esek, vagy cukorbetegek, pusztán étrendi alapon, mondjuk ketogén diétán, vagy jól eltalált böjt-protokollokon keresztül, regenerálják, pihentetik a hormonrendszerüket, amely aztán új életre kelve lehetőséget nyújt számukra arra, hogy folyamatosan csökkentsék, sőt végül teljesen el is hagyják a gyógyszereiket.

Persze előfordulhat, hogy tévedek, mégis egyrészt látok a koncepció mögött logikát, másrészt nálam egyértelműen bevált az elképzelés, úgyhogy a magam részéről hálás vagyok érte...

OLVASS TOVÁBB: AZ ÉHSÉG MŰKÖDÉSE

online_ta_pla_lkoza_s_terveze_s_napi_konzulta_cio.png

A bejegyzés trackback címe:

https://egyelrendesen.blog.hu/api/trackback/id/tr5515294518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.