Táplálkozási tanácsok közérthetően, testsúly, fogyás, életmód, receptek.

Egyél rendesen!

Miért nem írok neked étrendet?

2019. október 05. - P. Szabó István

fkn5s-retouched-2025_web.jpg

( Fotó: P. Szabó István, Modell: Tóth Andrea )

Mert ha nem vagy a Hosszú Katinka, vagy az Usain Bolt, vagy valami maratonista vagy bodybuilder vagy bikini modell versenyidőszakban, vagy nem szenvedsz semmilyen speckó betegségben, ételallergiában, vagy ha nincs valamilyen kezelendő emésztési rendellenességed, hanem csak egy "sima mezei ember" vagy, aki mindössze némi útmutatásra vágyik ahhoz, hogy egészségesebben élhessen, akkor nincs is rá semmi szükséged, sőt csak meg fogja nehezíteni az életedet, hovatovább a valóság mindennapjaiban szinte lehetetlen lesz betartanod, és ha neked minden kitartásoddal és akaraterőddel együtt valahogy mégis sikerül, alig várod majd, hogy vége legyen...

Mert mi is történik tulajdonképpen, amikor te kitalálod, hogy na most aztán már tényleg elég a dagadtságból, meg a felfúvódásból, meg a (és akkor most mindenki képzelje ide azt a baját, ami miatt étrendet kérne bárkitől) és felkeresel egy olyan edzőt, vagy táplálkozási tanácsadót - aki nem én vagyok, tehát - aki szívesen ír neked étrendet.

Jó esetben leültök, és dumcsiztok kicsit rólad, meg arról, hogy mi mindent csinálsz rosszul, aztán megállapodtok az árban, meg persze abban, hogy 4, 8, vagy 12 hetes étrendet szeretnél, és akkor ha még mindig minden jól megy, hamarosan kapsz valami ilyesmit, valami ilyesmi napi kajákkal:

screen_shot_2019-10-05_at_13_27_40.png

(Forrás:https://shop.builder.hu/noi-dietas-etrend-alacsony-ch-a3306)

Mivel tök rá vagy készülve a dologra, és tele vagy lendülettel, az első két-három napon nem is lesz semmi gond, de aztán kábé mondjuk a negyediken beüt a gebasz, mert mondjuk elfogyott a boltban a fagyasztott brokkoli, és rohangálsz fel-alá kétségbeesetten, és nem tudod, hogy mitévő legyél, mert 12 és fél perc múlva már ebédelned kéne, de fagyasztott brokkoli meg sehol, pedig 100 g = 4.0 g fehérje, 2.0 g szénhidrát, 0.4 g zsír, összesen 28 kcl, és ötleted sincs, hogy mivel helyettesítsd, és senki sem segít, és azt érzed, hogy így meg már el van cseszve az egész, és úgy felidegesíted magad, hogy inkább nem eszel semmit, és felhívod azt, akitől az étrendet kaptad, aki még le is tol, hogy miért vagy lusta, és miért nem veszed komolyan, és miért nem keltél fel hamarabb, és miért nem vettél fagyasztott brokkolit már tegnap, és hogy az ilyen emberekre megy el az energiája, akikre kár még az idő is, és rádnyomja a telefont.

Erre te veszel egy nagy levegőt és nehezen, de összekaparod ismét rommá tépázott lelkedet, és másnap új lendülettel nekiindulsz, és megy is minden szépen megint, csak közben eszedbe jut, hogy a hétvégét anyósodéknál töltitek vidéken, amitől meg már előre rettegsz, mert tudod, hogy az asszony úgy főz, mint egy Szakács Isten, és hogy ilyenkor mindig "Terülj, terülj asztalkám!” van a nagy örömre, hogy ott vagytok, és ez így is lesz tényleg, és amikor megjelensz az ebédlőasztalnál, és először visszautasítod apósod welcome pálinkáját, annak kiugróan magas cukortartalma miatt, majd előveszed a saját dobozka csirkerizsedet, mondván, hogy te nem kérsz sem a tárkonyos ragulevesből, sem a halászléből - ami amúgy direkt neked készült - sem a sertéspörkölt-nokedliből, sem a kelkáposztafőzelék-fasirtból, sem a túrós csusza szalonnával tejföllelből, sem az almás süteményből, sem a karamellásból, sem a fánkból, sem a lángosból, és bort sem kérsz, és sőt a kávédba sem kérsz még édeskét sem, hanem csak szeretnél leülni a sarokba a dobozkáddal és kienni belőle a 282 kilókalóriádat, mire anyósod kitér a hitéből, elmond mindenféle ribancnak/stricinek, és a párod helyett azonnal beadja a válópert.

img_6348.jpeg

Később…

Természetesen szomorú vagy a válás miatt, és érzed, hogy ki kell beszélned magadból a bánatod, úgyhogy felhívod a legjobb barátodat/barátnődet, mert tudod, hogy ő mindig meghallgat. Megdumáljátok, hogy beültök a kedvenc sarki kávézótokba és mikor odaérsz, a barátod/barátnőd már ott ül a kedvenc asztalotoknál, és mivel ismer és teljes szívéből szeret, már ki is rendelte neked a kedvenc háromcukros, karamellás, csokihabos mokkádat, dupla tejszínnel. Hosszan megölelitek egymást, majd mikor leültök, közlöd, hogy sajnos ezt a kávét nem ihatod meg, mert diétán vagy, és mondta az edződ, hogy a koffein sem jó ilyenkor, mert "elvonja a vizet", vagy mi, úgyhogy a biztonság kedvéért, te inkább csak a saját kis lúgos vizedet innád, ha nem gáz, mert állítólag az a ph menti meg a tested a totális elsavasodástól. Szó, szót követ, a barátodról/barátnődről kiderül, hogy tulajdonképpen egy cukor-addikt szénhidrát-állat, aki szerint te csak buziskodol itten a hülye fogyókúráddal, majd hatásos végszóként még a hajadra önti a egész rohadt habos mokkádat, és kiviharzik az életedből.

Mivel nem fogyasztottál semmit, viszont volt képed kintről behozott vizet vedelni, úgy ahogy vagy, habos hajjal rúgnak ki a kedvenc sarki kávézódból, és persze finoman meg is kérnek, hogy soha többé ne menj oda, és mivel más nem jut eszedbe, meg amúgy is kisebb gondod is nagyobb, habos fejjel mész vissza a munkahelyedre.

Bár a főnököd alapból kikészülne, ha megjelennél így az irodában, de ma születésnapja van, úgyhogy sokkal megengedőbb, és hogy mutassa, mennyire nagyra tart, mint munkaerőt, suttogva behív az irodájába, és titkon megkínál a maradék tortájából. Hezitálsz egy kicsit, majd eszedbe villanak az edződ szavai eltökéltségről, kitartásról, akaraterőről, célokról, meg komfortzónáról, meg dobozon kívül gondolkodásról, és pregnánsan visszautasítod a főnök szülinapi tortáját is.

Hét és fél perc múlva már állsz is lent az utcán egy nagy papírdobozzal a kezedben, az íróasztalodról sebtében összekapkodott dolgaiddal, mint friss munkanélküli, és semmi más nem jár már a fejedben, mint az, hogy rendelj egy brutálnagy triplasajtos pizzát...ÉS PONT.

Na jó, talán egy incifincit eltúloztam, de sajnos igen, a reklámok, a tankönyvek, és a motivációs nagybeszédek világától messze, a mindennapok szürke és folyton mozgásban lévő valóságában ez az étrendezős dolog igazából valahogy így történik. Ha meg mondjuk nem is ennyire durván, számomra mégis az egész valahogy annyira "életellenes", vagy "életszerűtlen".

De még mielőtt valóban összefoglalnám, hogy nekem személy szerint mi is a bajom az étrendezéssel, mint koncepcióval, hagy szögezzek le valamit:

Egy jól kimért, szakszerűen összeállított étrend, szorgalmasan betartva igenis működhet! Sőt magasabb szintű sportolóknál kifejezetten kötelező, mert számukra néha valóban érmek meg kupák múlhatnak a helyes étrenden. Táplálkozással összefüggő betegségekben szenvedőknél pedig természetesen konkrétan életveszélyes is lehet a szakszerűen előírtak nem betartása, de véleményem, és tapasztalataim szerint, egy egészséges, “hétköznapi ember” számára ez a fajta behatárolt megközelítés teljes mértékben szükségtelen, sőt sok esetben kifejezetten kontraproduktív.

Fontos, hogy megértsd, hogy messze sem arról beszélek, hogy hülyeség az egész, és ha te olyan ember vagy, aki tényleg betart mindent és csinálja, és téged még boldoggá is tesz a tudat, hogy nem kell gondolkodnod, meg tanulnod, meg felelősséget vállalnod magadért, hanem valaki más megmondja, hogy mit egyél, és te azt eszed, és az neked jó, akkor tényleg és komolyan mondom, nyomasd! Hajrá! Sikerülni fog, és minden tiszteletem a tiéd, DE…

EGY… A 4 hét, a 8 hét, meg a 12 hét hamar elrepül ám, és akkor kérlek, mondd meg nekem, hogy mihez kezdesz azután? Vajon veszel megint egy 4-8-12 hetes étrendet, vagy fellélegzel, hogy jajj, de jó, megszenvedtél az alakodért, és le is fogytál tök királyul, és akkor mostantól zabálhatsz megint ugyanúgy, mint előtte, mert részedről megtettél mindent, amit csak lehetett szorgalmasan?

Érted már, hogy mi az első és legeslegfontosabb problémám, hogy mi az amiért leginkább harcolok, és miért gyűlölök minden idióta időszakos diétát? Mert tulajdonképpen nem más, mint egy kúra, és mint olyan, nem egy életre szól, hanem kvázi csak pillanatokra.

És te is eleve úgy indulsz neki fejben, hogy most majd jön egy nehezebb időszakod, amit ha kitartóan végigszenvedsz, akkor onnantól majd minden szép és jó lesz, és aztán csinálhatod megint az életed rendesen, mint azelőtt, csak már örökkön-örökké vékonyan!

De tudod, mit? Ha időszakos kúrát szeretnél csinálni, akkor inkább ugord át ezt az egész fárasztó, szenvedős, fájdalmas kúrásos szerencsétlenkedést, és rögtön kezdj el simán csak kétszer annyit enni, mint azelőtt, mert hidd el nekem, hogy úgyis az lesz a vége!

Részemről sosem érdekeltek igazán az “előtte-utána” fotók, mert elhiszem, hogy a 4-8-12 hetes drasztikus változtatásod és nagy akaraterős kínlódásod utolsó napján végre tényleg jól fogsz kinézni, főleg az első napodhoz képest, de tudod, mit? Légy szíves, mutass már majd nekem egy "utána-utána" képet, mondjuk 12 héttel a 12 hetes diétád utolsó napja után, mert ha hiszed, ha nem, csakis akkor volt értelme az egésznek, ha még mindig legalább olyan jól nézel ki rajta, mint a diétád utolsó napján, ha nem jobban! Ehhez viszont a 4-8-12 hetes étrend kevés lesz.

És hogy mire is szeretnék kilyukadni?

Mindössze arra az egyszerű tényre, hogy ha kisebb szeretnél lenni, mint amekkora vagy, akkor máshogyan kell csinálnod mindent, mint ahogyan addig csináltál, de nem csak egy ideig, hanem onnantól kezdve egész hátralevő életedben, vagy legalábbis addig, amíg kisebb is szeretnél maradni, mert ha hirtelen egyszercsak mindent megint ugyanúgy fogsz csinálni, mint ahogyan régen csináltad, akkor hidd el nekem, hogy megint ugyanúgy is fogsz kinézni, mint régen, mert az a fránya biológia, az már csak ilyen.

A maga szörnyű kegyetlenségében megfogalmazva sajnos az van, hogy ha örökkére meg szeretnéd változtatni a külsődet és/vagy az egészségi állapotodat, akkor sajnos nincs más út, mint kompletten megváltoztatni az egész addigi életmódodat, méghozzá örökkére azt is, vagy ha ahhoz semmi kedved, mert az úgy biztosan nehéz, akkor inkább felejtsd is el az egészet, mert végül úgyis minden csak sokkal, de sokkal rosszabb lesz!

Akkor inkább keress olyan motivációs példaképeket, akik folyton azt hangoztatják, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, meg hogy csak a belső szépség számít, és ha ezt tényleg el tudod hitetni magaddal, akkor légy boldog, és egyél meg igyál meg mindent, ami finom! Ez is egy életmód, meg filozófia, és ezzel sincs nekem semmi bajom, mert aki valóban boldog, annak sikerült az élet, aki meg nem az, az meg hiába szép vékony, vagy izmos, annak meg nem, és ez tényleg ennyire egyszerű.

Az is lehet életmódváltás, hogy elfogadod, hogy nem vagy sem képes, sem hajlandó annyi energiát beáldozni a témába, amennyit be kéne, és akkor simán csak más utakat keresel magadnak az örömre. Egyszerűen csak leteszel arról, hogy fotómodell legyél, vagy magasugró, és többé nem öltözöl zsíráfnak sem farsangkor, hanem leszel inkább Michelin figura, vagy barna mackó, és nem lesz azzal sem baj semmi.

KETTŐ… Miért jó az neked, ha más mondja meg, hogy mit egyél?

Szerinted ő tudja, hogy te mit szeretsz, hogy neked mi a finom, hogy hogyan reagál a szervezeted mondjuk a tejre, a gyümölcsre, vagy teszem azt a mákos rétesre? Mert például képzeld el, hogy néha megeszem egy mákos rétest, és kifejezetten jót tesz a gyomromnak. Imádom, lapulok tőle, és kérdem én, te láttál már olyan diétás étrendet, amiben szerepel a mákos rétes? Mert én még nem.

img_5494.jpeg

És tudod, honnan tudom, hogy nekem meg jó a mákos rétes? Onnan, hogy gyakorlatilag újra tanultam enni, méghozzá az elejéről. Én naplózásnak hívom, és annyi az egész, hogy bármiről, amit megeszem, írok egy kis jegyzetet - persze ezt igazából nem kell leírnod, az is elég, ha meg tudod jegyezni - és ha valami rossz a gyomromnak, vagy felfúj, vagy akármilyen formában kellemetlenséget okoz, azt felteszem a fekete listára, és lehetőség szerint megpróbálom egy életre elkerülni, vagy ha nem, hát tisztesen viselem a következményeit.

És természetesen azokat az ételeket-tápanyagokat is megjegyzem, amelyek meg jók számomra, és attól kezdve megpróbálom a komplett táplálkozásomat ezekből a jó hatású cuccokból összerakni.

És tudod, mi lesz ebből az egész önmegfigyelős, naplózós dologból végül?

Úgy megtanulod magad, meg azt, hogy milyen ételre-tápanyagra, hogyan reagál a szervezeted, hogy minden összes okleveles táplálkozási tanácsadóknál ezerszer több és jobb tanácsokat tudsz majd adni magadnak, méghozzá teljesen ingyen.

HÁROM…Van egy kedvenc mondásom, ami így hangzik: ”Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni!" És véleményem szerint éppen pont erre kéne épülnie a táplálkozástudománynak, és viszont amiért rettenetesen haragszom az egész “iparágra” az az, hogy ennek pont az ellenkezőjét teszi az olyan világméretűen káros intelmeivel, mint amikor egész generációkat riaszt el a sótól, a zsírtól, vagy a tojástól, vagy vesz rá arra, hogy naponta értelmetlenül sokszor egyen.

Értem én, hogy egy "képzetlen", remény-, és válaszkereső embernél nincs tökéletesebb vásárló az Univerzumban, akiről kábé végtelen számú bőrt le lehet húzni, az újabb és újabb megvezetős baromságokkal, meg ugyanannak a valahonnan letöltött alapétrendnek az újra meg újra eladásával, de mivel a hétköznapi táplálkozás tudománya - bármennyire is furán hangzik ez most a számból, de tulajdonképpen - egyszerű, ezért én inkább arra sarkallnék mindenkit, hogy tegye bele a melót az elején abba, hogy megfigyelje, megismerje, és megértse saját magát, saját működését, és józan paraszti ésszel, a mindenfelől érkező ijesztő botorságokat elfelejtve, kezdjen el kapcsolatba lépni saját szervezetével, annak igényeivel, és egyszerűen annak jelzései alapján kezdjen kajálni, és ha már úgy alakult, hogy elhízott, akkor például ne az legyen az első kérdése a felkeresett szakemberhez, hogy “Mit kell ennem, ahhoz, hogy lefogyjak?” mert erre egy értelmesebb négyéves is különösebb gondolkodás nélkül is simán rávágja a választ, hogy: …(Kíváncsi vagyok, szerintetek, mi a helyes válasz?)

Most pedig, hogy ezzel az írással megvagyok, megyek és sütök egy mákos rétest, mert rettenet megkívántam, ha pedig bármi kérdésed lenne, ne habozz feltenni…

Na hajrá!

OLVASS TOVÁBB: FOGYÁST SEGÍTŐ ÉLELMISZEREK

napikonzultaciofb.png

A bejegyzés trackback címe:

https://egyelrendesen.blog.hu/api/trackback/id/tr915200130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.