Egyél rendesen!

EGYÉL RENDESEN! 3.0

2019. április 11. 13:09 - P. Szabó István

egyel_rendesen_feher_andis_borito.jpg

Megígértem magamnak, hogy táplálkozástudományi kérdésekben nem nyilatkozom többé, mert teljesen meddőnek látom a vitát, lett légyen, hogy eleve és általában már a megközelítések alapkoncepcióját is rossznak gondolom, és leginkább ezért is állítottam le az előző blogomat, amely rogyásig volt az ilyesmikkel, de mivel szeretném végérvényesen lezárni és magam mögött hagyni az elmúlt kb. 25 év minden ezzel kapcsolatos tragikomédiáját, elhatároztam, hogy mégegyszer s utoljára átírom az EGYÉL RENDESEN!-t, és beletolok minden eredményemet, következtetésemet, tapasztalatomat, hogy aztán végre továbbléphessek a következő lépcsőfokra, amely inkább a sütés-főzés, előállítás, termesztés, és úgy általában inkább a gyakorlat.

A könyv 3.0-ás verzióját szeretném legkésőbb május végén feltolni a hálóra, amit mindenki, akinek már megvan a mű, vagy addig megvásárolja, egy könnyed update-tel frissíthet is, aki viszont megvárja a 3.0 megjelenését, annak elárulom, hogy nemcsak a terjedelme lesz ismét hosszabb, hanem az ára is a duplája lesz a mostaninak...ha nem a triplája.

Ízelítőül pedig álljott itt a két előszó, és az első fejezet. Jó szórakozást hozzája:

"...

1. EGYÉL RENDESEN! 2.0

A matematika vagy a fizika tudományának őskora természetesen sokkal-sokkal régebbre datálódik, de induljunk most onnan, hogy az ezerkilencszázas évek közepén, ezen tudományok jeles képviselői, megalkották a világ első igazi számítógépét, az ENIAC-ot. Ez a kezdetleges gépezet 2,5 méter magas volt, 1 méter mély, 24 méter hosszú, és 30 tonnát nyomott. Volt benne vagy 18 ezer darab rádiócső, a programozáshoz 6000 kapcsolót kellett átállítani, borzalmas mennyiségű hőt termelt, és körülbelül 15 percenként hibásodott meg.

Ma, miközben e sorokat írom, 2018 van, az amúgy kissé már elavult, de azért már érintőképernyős, hangvezérlős funkcióval is ellátott, ujjlenyomat-olvasós iPhone SE-m simán elfér a farmerzsebemben, a tudása pedig többmilliószorosa annak a bizonyos első ENIAC-énak.

Sőt, ma már ott tart a technika, hogy például a Boston Dynamics robotjai nemcsak lépcsőzni, és ugrani, hanem futni is tudnak, méghozzá teljesen maguktól, Sophia pedig - az első mesterséges intelligenciával rendelkező, emberszerűre formált robotlány - képes, mindenféle külső emberi beavatkozás nélkül, értelmes beszélgetéseket is folytatni.

Ezen eredményeket látva, minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy a számítástechnika és az ahhoz kapcsolódó tudományágak brilliáns teljesítményt nyújtva, elképesztő ütemben fejlődtek és fejlődnek töretlenül mind a mai napig, sikerességük és hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen.

Ezzel szemben vessünk egy pillantást a táplálkozástudomány “fejlődésére” és annak eredményeire:

"Amit eszel, azzá leszel." mondotta volt Hippokratész időszámításunk előtt valamikor 460 és 370 között nagyon okosan, sőt mindenféle táplálkozással kapcsolatos jegyezeteiben ő már bizony személyre szabott diétás kezelésekről is írt, meg arról, hogy a táplálkozás tekintetében mennyire fontos a minőség és a mennyiség.

Hazánkban - Magyarországon - táplálkozástudományról, vagy más néven dietetikáról, ismereteim szerint, egy bizonyos Rácz Sámuel nevezetű tudós óta beszélhetünk, ugyanis ő volt az, aki 1740-től magyar nyelven kezdte ezen tudományt oktatni, majd 1922-ben Dr. Soós Aladár indított diétásnéne-képzést, ami aztán 1975-től főiskolai szintre emelődött, ami pedig azért is különösen “csodálatos”, mert ebben az időszakban a túlsúlyosak aránya a népességen belül mindössze 10-12% volt, ma pedig, 2018. május 19-én - ami nem mellesleg Európában az Elhízás Elleni Nap dátuma - ez a szám 65%, ezen belül pedig 28-31%-ot tesznek ki azon honfitársaink, akik már a súlyosan elhízottak erősen veszélyeztetett kategóriájába tartoznak.

Emlékszem, gyermekkoromban állandóan az éhezés volt a téma, az újságok telis-tele voltak felpuffadt hasú fekete gyerekek fotóival, mára viszont eljutottunk odáig, hogy több kövér ember él a Földön, mint “normális” testsúllyal rendelkező vagy sovány, sőt nem csak ez az adat fordult át, hanem állítólag az is, hogy a ma élő generációk élethossza már rövidebb lehet, mint az előttük lévő generációké, magyarul előfordulhat, hogy leginkább a civilizációs betegségeik okán, a mai gyerekek rövidebb ideig élnek majd, mint a szüleik, ami egészen döbbenetes gondolat, miközben persze az éhezés problémája sem szűnt meg, mindössze a marketingértéke lett kisebb.

Ma mi magyarok vagyunk a legkövérebb nemzet Európában, és a világranglistán is csak az USA, Mexikó, és Új-Zéland előz meg, amely tényadat arra késztetett, hogy újragondoljam és újraértékeljem mindazt, amit az “egészséges táplálkozás” témakörében tanítottak nekem, hiszen látva a világban lezajló történéseket, főleg a mostanra járványos méreteket öltött elhízás globális borzalmát, be kellett látnom, hogy azok a táplálkozástudományból származó “eredmények” és koncepciók, melyeket megpróbáltam e könyv első verziójában közérthetően összefoglalni, sanszos, hogy alapjaiban hibásak.

Sőt, mindezekkel együtt, számomra sajnos az akadémikus dietetika, mint tudományág, gyakorlatilag megbukott. Ezért személyes felelősségem teljes tudatában, nekiveselkedtem újra a témának, de ezalkalommal már nem a tankönyveim és a képzéseken készült jegyzeteim alapján, hanem sokkal, de sokkal nyitottabban a mindenféle új, korszerűbb táplálkozási koncepciók irányába is.

Tudom, hogy sok, nálam ezerszer okosabb szakember is beleesik abba a hibába, hogy megtanulja, amit megtanítanak neki a tanárai, és később úgy alkalmazza a tanultakat a gyakorlatban, hogy nem kérdőjelezi meg azok hitelességét, forrását, eredményeit, vagy éppen eredménytelenségét, legyen szó akár gyógyításról, akár táplálkozási ajánlásokról, vagy bármi másról. Ez a hozzáállás azonban nemcsak hogy hibás, de sajnos néha kifejezetten káros is lehet, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy részben ennek, a sokszor arroganciával is társuló hozzáállásnak köszönhető a táplálkozástudomány szégyenletes, bűnös, sőt megbocsáthatatlan kudarca is.

A magam részéről könyvem, az EGYÉL RENDESEN! 2.0-ás verziójával ezen a hozzáálláson próbálok változtatni, egyben megkövetek minden olyan olvasómat, akik az első verziót próbálták alapul venni életmódváltásukban, és könyörögve kérem őket, hogy figyelmesen olvassák el a 2.0-ra frissített verziót is!

Köszönöm!

P. Szabó István

Budapest, 2018. május 19.

2. EGYÉL RENDESEN! 3.0

Az EGYÉL RENDESEN! 2.0 óta közel egy év telt el, én pedig újabb, jelentős tudással lettem gazdagabb, leginkább azáltal, hogy elindítottam egy négy hetes életmódváltó programot, amelyre olyan sokan jelentkeztek, hogy alig bírtam szuflával.

E könyv első és második verziója is elsősorban a saját, személyes testsúlyproblémás tapasztalataimra épített, ez a harmadik viszont már nem csak rólam fog szólni, hanem azon többi klienseimről is, akik részt vettek a programban, és őszintén megosztották velem gondjaikat, nehézségeiket, vagy éppen örömeiket.

Hála az e-könyv adta digitális lehetőségnek, most arra készülök, hogy ismét átírjam, finomítsam mindazt, amit eddig már két másik verzión keresztül átadtam, bízva abban, hogy lehetőségeimhez mérten még pontosabb választ adhatok testsúlyproblémákkal küzdő sorstáraim égető kérdéseire, és rámutathatok arra, hogy mennyire lehetetlen küldetés nagyáltalánosságban, mindenkire érvényes módon meghatározni az egészséges testsúly elérésének képletét.

Ugyanúgy, mint ahogyan tettem ezt már a 2.0 verziószámú írásban, most is fontosnak tartom kijelenteni, hogy: Nem létezik mindenkire egyformán érvényes táplálkozási koncepció, így egyáltalán semmi értelmét nem látom például az általános, országos táplálkozási ajánlásoknak - ami nekünk magyaroknak az “Okostányér” nevű kontraproduktív információlufi - illetve valójában semmilyen általánosan meghatározott diétának, legyen az akár a ketogén, akár a vegetáriánus, a paleo, vagy bármi ezekhez hasonló, és röviden el is magyarázom, hogy mire alapozom ezen állításomat:

  1. Gondolj csak bele, hogy az ázsiaiak úgy éltek/élnek egészségesen, hogy a táplálkozásuk alapja a magas szénhidrát/keményítőtartalmú rizs, miközben az eszkimók úgy, hogy lényegében alig fogyasztottak mást, mint zsírt. A vegán táplálkozási guruk esküsznek rá, hogy tudományos kísérletekkel és mérési adatokkal képesek bizonyítani a húsmentes élet egészségre gyakorolt pozitív hatását, ám velük szemben a carnivore-diéta - akik leginkább csak húst fogyasztanak - követői is ugyanezt állítják magukról, és a szomorú igazság az, hogy akár mindannyian hazudhatnak is igazat. Ma már lényegében mindenre és minden ellenkezőjére is találhatunk “hiteles”, tudományos alátámasztást, ami számomra inkább azt mutatja, hogy valójában semmire sem, mindössze az van, hogy különböző üzletileg ellenérdekelt csoportok próbálnak meggyőzni saját igazukról, miközben sajnos sem a gyógyszeripar, sem az élelmiszeripar, sem pedig az egészségügy nem érdekelt abban, hogy mi emberek valóban egészségesek legyünk, hiszen számukra a legnagyobb profit éppen abból keletkezik, ha sikerül minket lehetőleg élethosszig betegen tartaniuk. A lényeg, hogy nem hihetsz, és nyomatékosan javaslom, hogy ne is higgy senkinek, csak és kizárólag magadnak, és saját szervezeted jelzéseinek, mert arra a kérdésre, hogy neked mi a jó, csakis és egyedül Te tudod a választ!
  2. Prof. Eran Segal 10 évvel, és kábé plusz 20 kilóval a szóban forgó kísérlete előtt, ugyanúgy, mint sokan mások, szeretett volna lefogyni, és feltette magának a kérdést, hogy vajon milyen diétávál kéne ezt csinálnia, azaz hogy vajon “Mi a legjobb étrend egy embernek?” Tudósként egészen egyértelmű volt számára a feladat megoldása. Úgy érezte, nincs más dolga, mint mindenféle hiedelmeket meg elképzeléseket félredobva méréseket végezni és adatokat gyűjteni a különféle étrendi koncepciók hatásairól, majd az adatokat kielemezve és összehasonlítva, hidegen tudományos alapon kiválasztani, hogy melyik a leghatékonyabb. És így is tett. Amire pedig rájött, az az, hogy azért nincs válasz a kérdésre, mert már maga a kérdés is rossz, mivel az a tápanyagokra koncentrál, és nem veszi figyelembe magát az egyént, aki a tápanyagokat elfogyasztja. Ekkor kezdett az egyedek közti különbségekre koncentrálni, úgy mint: genetikai különbségek, a mikrobiom összetétele és működése, életmód…stb., így lényegében erre építette fel azon kutatását, melyet 2015-ben, a Weizmann Institute of Science-ben végeztek el, és melynek - ha Te is szeretnél a mélyére ásni, beszélsz angolul, meg persze “tudósul”, akkor - teljes kutatási anyagát az alábbi linken le is tudod tölteni PDF-formátumban: https://genie.weizmann.ac.il/pubs/2015_david_2.pdf …De ha azért ennyire nem mennél bele, vagy nem beszélsz sem angolul, sem “tudósul”, akkor mondanám is a lényegét röviden: Szóval az történt, hogy fogtak 800 embert, mindenkinek adtak egy olyan eszközt, amely egy héten keresztül folyamatosan mérte a vércukorszintjüket (blood glucose level - meal glucose response), és megkérték őket, hogy naplózzanak mindent, amit esznek, majd a kapott vércukorszintváltozási adatokat összevetették az egyén saját étrendjével, és persze a többiekével, és végül így csekélyke 50.000 étkezést, meg körülbelül 2 millió vércukorszint adatot elemezve, azt az eredményt kapták, hogy: “Van, aki számára például a fagylalt, a csoki, a pizza vagy a fehér kenyér egészségesebb étrendi választás, mint mondjuk a barnarizs.” Ezen lényeges felfedezés mellett amúgy még két nagyon fontos “trend” mutatkozott meg a mérési adatokat elemezve: 1. Minél több bevitt szénhidrát = magasabb vércukorszintemelkedés = nagyobb rizikó a hízásra és a leginkább táplálkozással kapcsolatos betegségekre. 2. Minél nagyobb mennyiségű egészséges zsír fogyasztása = kisebb rizikó a hízásra és a leginkább táplálkozással kapcsolatos betegségekre. Tehát mindezt összegezve ismételten kijelenthetjük, hogy “Egyszerűen nem létezik, mert nem is létezhet mindenkire egyformán érvényes táplálkozási koncepció.”…és pont.
  3. Forgács Attila, Az evés lélektana című könyvében a következő, számomra végtelenül szimpatikus kijelentés olvasható: "A táplálékfelvétel a fiziológiai vezérlésen túl jelentős érzelmi szabályozás alatt is áll. Az ételnek tápértékén túl érzelmi értéke is van. Ezt a tényt gyakran elfelejtik a táplálkozástudomány szakértői, amikor igyekeznek ésszerű érvekre - adatokra és nyomelemekre - hivatkozva egészségesebb táplálkozási szokásokra bírni az embereket. A próbálkozások lehetnek szakmailag indokoltak és ésszerűek, mégis a siker túl sokszor már eleve reménytelen. A helyes táplálkozással foglalkozó racionális tudomány, a dietetika sikertelenségei abból fakadnak, hogy az evési szokásokat inkább irracionális - archaikus - érzelmi tényezők szabályozzák.” Nem tudom, hogy ehhez szükséges-e még hozzáfűznöm valamit, mert szerintem elég egyértelmű a dolog, főleg abban a tekintetben, hogy ha amúgy a témával erősen foglalkozó tudós ember is határozottan kijelenti, hogy a dietetika egy eleve kudarcműfaj, akkor ugyanezt én is, mint egyszerű ember, nyugodtan megtehetem, és ami a lényeg, hogy nem csak testben, de fejben és lélekben is mind egészen mások vagyunk, azt pedig már rég tudjuk, hogy ami a fejünkben van, az kihat a testünkre is.
  4. A Wikipédia szerint az emberi testben körülbelül 100 billió mikroorganizmus található, ami több, mint az emberi test sejtjeinek száma. A bélflóra genomja akár százszorosa is lehet az emberi genomnak, hiszen előfordulhat, hogy a gombák, az állati jellegű egysejtűek, és az archeák mellett ezernél is több baktériumfaj élhet velünk, bennünk, melyek mind hatással vannak az anyagcserénkre, emésztésünkre, és természetesen például a zsírraktározási képességünkre is. A bennünk élő mikrobium ugyanolyan egyedi, mint az ujjlenyomatunk, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy mind máshogyan működünk, mind máshogyan “kezeljük” a beérkező tápanyagokat, azaz mindannyiunk számára más és más az “ideális”, az “egészséges”, úgyhogy mindezen információk mellett dettó ostobaság a testsúly és a test formájának kérdését holmi bevitt-, és elégetett kalóriák számával elintézni, a dolog ugyanis ennél milliószor bonyolultabb, és összetettebb, és ne haragudj, tényleg nem akarlak untatni, de azért engedd meg, hogy a pontos érthetőség kedvéért mégegyszer elmondjam: Mindenki számára csakis valóban egyedi megoldások léteznek, melyek megtalálása, kisakkozása, kitapasztalása hosszú, melós, és teljes embert igénylő, elkerülhetetlen folyamat, amit nem lehet kiváltani sem semmilyen csodabogyóval, sem egy csirke-rizs-brokkoli diétával, sem pedig azzal, hogy heti háromszor kocogunk egy kicsit abban a reményben, hogy attól majd szépek és egészségesek leszünk.

P. Szabó István

Budapest, 2019. április 10.

3. MI A BAJ AZ ÁLTALÁNOS TÁPLÁLKOZÁSI AJÁNLÁSOKKAL:

Valószínűleg Te is tudod, hogy a mindenféle országok külön-külön időnként kiadnak egy olyan szakértőinek füllentett táplálkozási ajánlást, amely a koncepció szerint konkrétan meghatározza, hogy abban a bizonyos országban éppen melyek az úgynevezett “egészséges táplálkozás” tudományos hátterű alapjai. Magyarországon ez az Okostányér nevű borzalom, ami sajnos már nem csak webes felületen, hanem mobiltelefonos applikáció formájában is elérhető, és csak azért nem kapcsolom össze az információt az elérhetőség linkjével, mert szeretnék mindenkit óvainteni attól, hogy az ilyen típusú általános ajánlásokat fenntartások nélkül kövesse, és teszem ezt részben már az előbb leírtak okán, részben pedig azért, mert bármennyire is magától értetődőnek hisszük, hogy valóban tudományos alapokra támaszkodó, valóban szakértői összefoglalást kapunk, a valóság ennél sajnos sokkalta szomorúbb…

Ezen országos szintű általános ajánlásokról körülbelül annyit érdemes tudni, hogy az elsőt 1980-ban adták ki az USA-ban, és ha azt vesszük, hogy a járványszerű elhízás éppen ebben az időszakban vette kezdetét, és a probléma azóta is lényegében töretlenül rombol, akkor nem kell rakétatudósnak lennünk ahhoz, hogy levonjuk azt az elég egyértelmű következtetést, hogy az országos szintű általános táplálkozási ajánlások nemcsak hogy elbuktak, hanem kifejezetten kontraproduktívak.

Ha pedig azt gondolod, hogy ezek az ajánlások tulajdonképpen el sem jutnak hozzád, mert történetesen eddig még csak nem is hallottál például az Okostányérnak még csak a létezéséről sem, akkor el kell, hogy keserítselek, ugyanis minden ilyen ajánlás, megjelenésétől kezdve betonszilárdságú alapja lesz az oktatásnak - konkrétan az lesz minden táplálkozástudománnyal foglalkozó tananyag magja -, a közétkeztetésnek - az alapján állítják össze az étrendet az iskolákban, a kórházakban…stb. -, és a közbeszédnek is, gondolj csak például a napi ötszöri étkezés idiótaságának elterjedésére, vagy arra, hogy az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb tévedése, a zsírfóbia is ezen ajánlásokból merítkezett.

És ez még nem minden, hiszen az ezekben az ajánlásokban a legrosszabb, hogy az élelmiszeripar is azok alapján alkotja meg legújabb, és ha lehet még hatékonyabb mérgeit, úgy mint például az étolajat, vagy a margarint, vagy a szénhidráttal megtolt “zsírszegény” szörnyűségeket, és az összes többi egészségesnek reklámozott, ám valójában elképesztően egészségtelen termékeket, melyek mögött minden esetben az általános nemzeti ajánlások “tudománya” nyújtja a támaszt ahelyett, hogy tűzzel, vassal, körömmel harcolna ellenük, a mi védelmünkben.

És ha nem hiszel nekem, engedd meg, hogy bemutassak neked egy hölgyet, aki újságíróként lényegében az egész életét az ezen táplálkozási ajánlásokkal kapcsolatos anomáliák felkutatásának, tanulmányozásának, és felszínre hozásának szentelte, és akinek következtetéseinek és eredményeinek igazságtartalmát sok-sok tényellenőrző (fact checker) társaság is alátámasztotta:

Nina Teicholz a The Big Fat Surprise című könyv szerzője, mely művet amúgy szívből ajánlok mindenkinek, aki szeretné lényegesen közelebbről és pontosabban megismerni, hogy mitől is ennyire sikertelenek ezek az ajánlások, és hogy milyen lobbi-érdekek mentén szerveződik valójában minden idők leggázabb tudománya, a táplálkozástudományt, vagyis inkább az a “vallás-szerű izé”, ami képes az egyik héten ezt mondani tudományos alapon, a másikon pedig annak pont az ellenkezőjét, és amely tudomány ezt sem nem szégyelli, és sem nem vállalja tevékenységének halálos következményeit.

És természetesen ne hidd, hogy egyetlen magányos harcos véleményére alapozom saját kijelentéseimet is, hanem azért jó ha tudod, hogy ezek az anomáliák egész komoly tudóstársaságokat és szervezeteket hoznak ám össze, méghozzá sokezer taggal, és mivel az USA következő ilyen jellegű ajánlása 2020-ban - azaz jövőre - fog megjelenni, így éppen most van itt az ideje a harcnak.

A szóban forgó hölgy, maga Nina Teicholz is elnököl egy ilyen tudományos társaságban melynek neve az hogy Nutrition Coalition (és amelyről mindent megtalálsz a linken) és amelynek sikerült elérnie, hogy mind az USA, mind pedig Kanada, témában kompetens szenátusi bizottsága előtt egy meghallgatás keretében felvethesse ezt a nemzeti táplálkozási ajánlásokkal kapcsolatos égető probléma-orkánt.

És hogy ne is szaporítsam tovább a fölös szót, engedd meg, hogy megosszam veled a meghallgatás teljes szövegét (Köszönet a magyar fordításért Tóth Krisztának), mert véleményem szerint mindent elmond azzal kapcsolatban, hogy döbbenets módon mennyire nincs valódi tudomány ezen ajánlások mögött, és hogy viszont mennyivel fontosabb egyesek számára önös anyagi érdekük, mint a mi egészségünk.:

"Köszönöm a lehetőséget, hogy tanúskodhatok Önök előtt!A Nutrition Coalition (Táplálkozástudományi koalíció - NC) nevében beszélek, amely egy olyan kutatókból, orvosokból, újságírókból és civilekből álló nonprofit szervezet, amely hiszi, hogy az amerikai táplálkozási ajánlások mögött nincs szigorú tudományos háttér, holott ez ma elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a járványszerű elhízást és a 2-es típusú cukorbetegséget megállítsuk.

Az NC nem kap semmilyen anyagi támogatást az érdekelt iparágaktól, mi csak a tudományt képviseljük, kizárólag a közegészségügy érdekében.

Világos, hogy a táplálkozási ajánlások megbuktak Amerika egészségének megőrzésében. Sőt, a kormány adatai szerint a mai járványszerű elhízás 1980-ban kezdődött, épp abban az évben, amikor az ajánlásokat bevezették.

Ez hogyan lehetséges?

Több magyarázat is létezik, de a legjobb, amelyet bizonyítékok is alátámasztanak az, hogy ezen ajánlások nem épülnek meggyőző tudományos kutatások eredményeire, ami miatt több pontban is tévednek.

A tudományos szigor hiányát a Nemzeti Tudományos, Mérnöki, és Orvosi Akadémia is elismerte, és friss jelentésében meg is erősítette. E jelentésben az áll, hogy az ajánlások tudományos háttere, eredményei, sem szakmailag sem módszertanilag nincsenek alátámasztva, így szükségszerűen pontosítandók.

Például, az ajánlások kezdettől fogva javasolták, hogy az amerikaiak csökkentsék koleszterinfogyasztásukat, mely elem olyan ételekben található, mint a máj, a rákfélék vagy a tojás.

Az amerikaiak olyannyira igazodtak ehhez, hogy például a tojásfogyasztásuk 13%-kal csökkent az elmúlt évtizedekben. Ez kétségtelenül ártott az emberek egészségének, mivel tudjuk, hogy a tojássárgája is olyan létfontosságú tápanyagokat tartalmaz, mint a kolin és a lutein, melyeknek óriási szerepe van az egészséges agy és a szem fejlődésében.

2015-ben az ajánlás eltörölte ugyan a koleszterinfogyasztás felső határát, de addigra valószínűleg amerikaiak milliói szenvedtek egészségkárosodást a nem megfelelő táplálkozástól, melyet egyértelműen a helytelen tanácsok követése okozott.

Az ajánlások sokáig javasolták a zsírszegény táplálkozást is, a zsírfogyasztás felső határát a bevitt kalóriák 30%-ánál meghatározva.

A múlt évtizedben aztán észrevétlenül eltűnt a “zsírszegény” (low fat) szóhasználat az ajánlásokból, ugyanis egyértelműen kiderült a Nemzeti Egészségügyi Hivatal által finanszírozott klinikai kísérletekből, amelyekben emberek tízezreit vizsgálták, hogy a zsírszegény étrend semmilyen módon nem véd sem az elhízástól, sem a 2-es típusú cukorbetegségtől, sem a szívbetegségektől, vagy a ráktól.

Sőt, a 2015-ös ajánlásokat készítő bizottság később egyértelműen kijelentette, hogy a zsírszegény étrend valójában növeli a szívbetegség kockázatát.

A zsírszegény étrendi ajánlás párhuzamosan több szénhidrát fogyasztására ösztönözte az amerikaiakat, amit ők - 30%-kal növelve szénhidrátbevitelüket - meg is tettek, pedig az egyre bővülő tudományos irodalomból ma már biztosan tudjuk, hogy a szénhidrátbevitel csökkentése visszafordíthatja az inzulinrezisztenciát, amely tulajdonképpen az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, és más táplálkozásból eredő betegségek egyik legfőbb okozója.

Tehát valószínűsíthető, hogy az ajánlások által javasolt, és az amerikaiak által oly engedelmesen követett zsírszegény, szénhidrátdús étkezés nemhogy nem védte a köz egészségét, hanem tragikus módon éppen azokat a krónikus betegségeket táplálta, amelyeket ennek a hivatalnak meg kellett volna előznie.

Ez csupán két példa arra, hogyan vétett súlyos szakmai hibákat az étrendi ajánlást kiadó tudományos társaság, bizonyíthatóan károsítva az amerikaiak egészségét.

De ez még messze sem minden.

Az egy összetett probléma, hogy ez a nagy mennyiségű, tudományosan megalapozatlan, téves információ, hogyan terjedhetett el ilyen mértékben a köztudatban.

Sok szakértő szerint a közegészségügy annyira rossz állapotban volt, hogy sürgős lépéseket kellett eszközölni, akár még relatíve gyenge bizonyítékokra alapozva is, amely logika valószínűleg ezen tragikus tévedések elterjedéséhez vezetett, illetve vezet még mind a mai napig is.

A későbbiekben a kormánynak szerényebbnek kellene lennie az irányelvek meghatározásánál, és vigyázni, hogy soha többé ne kövessenek el ekkora hibákat.

A mai étrendi ajánlások is tartalmaznak olyan tanácsokat, melyeknek nincs semmilyen tudományos szigorral megalapozott háttérük.

Ezek péládul a következők:

1. A telített zsírsavak felső határértéke:

Mint ahogyan a koleszterinhez tartozó határértékek, ezek is gyenge epidemiológiai adatokra épültek, már a kezdetektől fogva, amelyeket a Nemzeti Egészségügyi Hivatal által finanszírozott széleskörű klinikai kísérletek egyértelműen megcáfoltak, azaz kimondták, hogy a telített zsírsavaknak nincs különösebb hatásuk a kardiovaszkuláris halálozásokra, vagy a teljes halálozási rátára, de ezeket a kutatási eredményeket az étrendi ajánlásokat készítő bizottságok következetesen figyelmen kívül hagyták, és hagyják ma is.

2. A “Minél kevesebb, annál jobb!” - javaslat a só használatával kapcsolatban:

Ez a tanács a magas vérnyomásban szenvedő populációra épül, és soha nem lett volna szabad a teljes populációra vonatkoztatni! Sőt mi több, a mai javallatnak a sóhasználatra vonatkozóan nemcsak egy 2013-as, az Orvostudományi Intézet által végzett tanulmány mond ellent, hanem számtalan, színvonalas orvosi szaklapban megjelent tanulmány is.

3. A vegetáriánus étrend betegségmegelőző hatása:

A Táplálkozástudományi Bizonyítékok Könyvtára (TBK) azt a következtetést vonta le, hogy ezen étrend betegségmegelőző hatása csupán “korlátozott”, amely a rendelkezésre álló adatok alapján a “legalacsonyabb besorolást” jelenti. A TBK nyolc áttekintést végzett a zöldségekről és gyümölcsökről, de egy sem talált erős bizonyítékokat arra nézve, hogy ezen étrend különösen jótékonyan hatna az egészségre.

4. Az “Egyféle étrend mindenkinek.” elv:

Bár úgy tűnik, az ajánlások többféle étrendet javasolnak, a valóság az, hogy ezek az étrendek a makrotápanyagok arányának tekintetében gyakorlatilag egyformák.

Ez rendkívül helytelen megközelítés, hiszen ma már tudományosan bizonyított, hogy az elhízott, a 2-es típusú cukorbeteg, vagy a szívbeteg emberek - azaz a mai amerikai lakosság nagytöbbsége - más és más étrendet igényelnének, mint egészséges társaik.

A tudomány ezen ágának kutatási eredményeit, mely a szénhidrátoknak a glükóz-szabályozásra, az inzulinrezisztenciára, az elhízásra, és a szívbetegségre gyakorolt hatását vizsgálja, az étrendi ajánlásokat tévő bizottságok tagjai eleddig nem vették figyelembe.

Tehát ma nem az a helyzet jellemző, hogy nem áll rendelkezésre elegendő számú, kellő tudományos szigorral elkészített klinikai-kísérleti bizonyíték a helyes ajánlások összeállításához, hanem az, hogy az ajánlást tevő bizottság tagjai még a kormány által finanszírozott kutatások bizonyítékait sem veszik figyelembe.

Hogy miért?

A fő ok az, hogy az ajánlásokat készítő bizottságok olyan kutatókból állnak, akiknek egyszerűen személyes érdekük fűződik ahhoz, hogy a jelenlegi rossz helyzetet fenntartó tanácsokat adjanak.

Azokban a bizottságokban, amelyek majd a következő 2020-as és az azt követő ajánlásokat megalkotják, igazságos, kiegyensúlyozott mértékben kell olyan kutatóknak is szerepelniük, akiknek nem fűződik érdekük, és nem is ragaszkodnak a jelenlegi helyzetet fenntartó tanácsokhoz.

A másféle nézőpontok megjelentetése létfontosságú, hogy a régóta figyelmen kívül hagyott tudományos eredmények végre napvilágra kerüljenek.

Nemcsak a bizonyítékokon alapuló tudományos alapelvek vannak veszélyben, hanem a közegészségügy szolgálata is, amelyen változtatnunk kell, hogy végre valahára vissza tudjuk fordítani a járványszerűen terjedő elhízást és a cukorbetegséget, melyek borzasztó emberi és gazdasági károkat okoznak nemzetünknek.

Köszönöm!"

Nina Teicholz

Szerző, tudományos újságíró

Nutrition Coalition elnöke

..."

Na hát így…

Szerintem rettenesen erős szöveg, és boldog vagyok, hogy azért még vannak olyan emberek a világban, akik ellene mernek menni a “nagyoknak”, sőt nem is csak mernek, hanem mennek is, mert az a sok óborzalom, amit mindannyiunknak tanítottak, tanítanak “táplálkozástudomány” címen, és az amit a köztudatban terjesztenek, és amelynek hatását mindannyian nap, mint nap láthatjuk, tapasztalhatjuk egészen egyszerűen nem mehet tovább!

Szóval kicsit ezért is írom újra már harmadjára ezt a könyvet, ezért fektetek bele újra ennyi energiát, ezért nem hagyom, hogy bármi olyasmi benne maradjon, amit tanítottak ugyan, de már rég nem értek vele egyet, máshogy tapasztaltam, vagy már máshogy gondolom…

...

Az EGYÉL RENDESEN! c. e-könyv megvásárolható és letölthető az iBooks, illetve a GoogleBooks oldalakról.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyelrendesen.blog.hu/api/trackback/id/tr6614758097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.